Amit átmenthetünk

Talán patetikusan hangzik az átmen-tés szó, de az újévi fogadalmak áradatá-ban szerintem meg-ér pár perc tűnődést az a kérdés, mit viszünk magunkkal, mentünk át egyik évből a másikba. Melyek voltak a pozitív dolgok, történések, fejlemények? Mi az, amire büszkék lehetünk?

Könnyű rávágni, hogy semmi jó nem történt a mögöttünk álló év-ben, úgyhogy vesszen mindenestül, és jöjjön egy jobb. De ez pazarlás lenne.

Biztosan mindenki elgondolko-dott már azon, miket kapkodna ösz-sze egy hátizsákba, ha menekülnie kellene az otthonából. Érdekes lenne elemezni, kinek mi számít a legfon-tosabbnak az őt körülvevő tárgyak közül. Családi ékszerek, laptop, telefon, fényképalbum, a nagyma-ma porcelántálja... Sajnos vannak helyek – nem is olyan messzire tő-lünk – ahol ott várakoznak az ágy mellett telepakolva azok a bizonyos hátizsákok.

Úgyhogy a létbiztonság az első dolog, amit átviszünk az új évbe. Legyünk hálásak a sorsnak azért, hogy van fedél a fejünk fölött, és hogy egyelőre nem kell menekül-nünk sehová. Ha úgy adódik, hogy nem lesz pénzünk kifűteni az ösz-szes szobát, válasszunk ki egyet, ott csináljunk meleget, és vegyünk magunkra két réteget, nincs abban semmi szégyen.

Olyan fogyóban lévő tulajdon-ságokat is érdemes átmentenünk, mint a türelem, empátia, bizalom, optimizmus, kitartás, szorgalom, el-tökéltség, érzékenység, nyitottság, improvizációs készség. Talán sok-nak tűnik ez így egy mondatban, de valamennyire szükségünk van. És mivel amúgy is egy sci-fiben élünk manapság, feltehetjük a kérdést a következőképpen is: mit vinnénk át a tulajdonságaink közül egy új test-be? Én például hátrahagynám az apró, triviális dolgok miatti aggó-dást, viszont átvinném a humorérzé-kemet. És mivel rendkívüli módon irigylem azokat, akik egy nagy ka-landnak tartják az életet, nem ijed-nek meg a kihívásoktól, és már-már élvezettel vetik bele magukat meg-oldhatatlannak tűnő feladatokba, tőlük kérnék egy kicsit ebből a tu-lajdonságból. Vagyis megfogadtam, hogy az eddigieknél intenzívebben igyekszem majd tanulni másoktól.

Ha meg akarunk ismerni egy állatot, figyeljük a viselkedését, reakcióit. Akinek van házi kedvence, nyilván ismeri ezt. Honnan tudjuk, hogy a kutyánk boldog-e vagy sem? Nos, onnan, hogy élvezettel eszik, izgatottan megy sétálni, lelkesen játszik velünk. Érdemes önmagunkat is vizsgálni, és pontosan megfogal-mazni, mi az, amiben nem szenve-dünk hiányt, és mit kell pótolnunk. Sőt azt is érdemes tudni, hogyan vagyunk „bekötve” érzelmileg. (Saját tapasztalat, hogy a leginkább megterhelő, stresszes időszakokra a szervezetem megfázással vagy fejfájással reagál.) A kiégés egy másik módja annak, hogy rájöjjünk, valami nincs rendben az életünkben. Ilyenkor általában túl sok energiát fordítunk egyetlen cél elérésére, fi-gyelmen kívül hagyva minden mást. Ha tudjuk, melyek a prioritásaink az életben, azaz mi mindent pakolnánk be egy képzeletbeli hátizsákba, minden sokkal könnyebb. Én már el is kezdtem a szortírozást...