Amiről nem beszélünk

Ha egy kívülálló csak ezekből alkotott volna véleményt, joggal gondolhatta volna, hogy Szlovákiában a vállalkozók számítanak a legelnyomottabb, legkiszolgáltatottabb embercsoportnak. Természetesen részben igazuk van, hiszen a gazdasági válság mindannyiunkat súlyosan érintett, a valódi áldozatok azonban nem a cégek és a nagyvállalkozók, hanem az alkalmazottak, akik egyik napról a másikra utcára kerültek, vagy akik a gazdasági válság miatt még inkább ki vannak szolgáltatva munkáltatóik kényének-kedvének.

A magát baloldalinak hazudó Fico-kormány négy éven keresztül szajkózta, hogy az egyszerű, a kétkezi munkájukból élő emberek érdekeit védi a vállalatokkal és a nagyvállalkozókkal szemben. Ez azonban csak álca volt, hiszen a legnagyobb kormánypártot, a Smert milliomos vállalkozók alapították és pénzelték, akik végig keményen védték az érdekeiket, a baloldali maszlagot csak a nép butítására használva. Így ma is ott tartunk, ahol négy évvel ezelőtt: a szlovákiai alkalmazottak régiónk legkiszolgáltatottabb munkavállalói, akiket a munkáltatók többnyire éhbérért dolgoztatnak, és a gazdasági válság okozta növekvő munkanélküliség miatt úgy zsarolnak és aláznak meg, ahogy csak akarnak. És ebben nincs nagy különbség a milliárdos vagyonokat felügyelő külföldi beruházók és a pár alkalmazottat foglalkoztató vidéki kft.-k között (tisztelet a kivételnek).

Mire számíthatnak az egyszerű alkalmazottak az új kormánytól? Nos, a személyi összetételt és a formálódó kormány terveit tartalmazó programpontokat olvasva, semmi jóra. A gazdasági válság miatt jelentős mértékben csökkent a kereslet, ami drasztikus mértékű elbocsátásokat idézett elő, hiszen a cégek általában azon spórolnak a leginkább, ami a tulajdonosok számára a legkevésbé fájdalmas. Az áldatlan helyzetet a munkáltatók már jóval a választások előtt igyekeztek a maguk előnyére fordítani, azt állítva, hogy a foglalkoztatottságot csak a munkapiac „rugalmasságának” a növelésével lehet biztosítani. Rugalmasságon pedig többnyire azt értik, hogy az alkalmazottaknak még kevesebb jogot biztosítanak, a munkáltató pedig akkor dobja ki őket az utcára, amikor ehhez kedve szottyan. A most formálódó kormány pártjaiban hemzsegnek a milliomos vállalkozók, így nem csoda, hogy már eleve az egyes pártok programjában, most pedig a kormány programpontjai között is elsősorban a vállalkozók érdekeit tartják szem előtt. A fent jelzett módon „rugalmasabbá” teszik a munkapiacot, módosítanak a Munka Törvénykönyvön, és tovább szűkítik a szakszervezetek mozgásterét, hogy ezeknek még az eddigieknél is kisebb beleszólásuk legyen a cég és a munkavállaló közötti viszonyba. Mindezt természetesen a munkavállalók érdekében, arra hivatkozva, hogy csak így lehet növelni a foglalkoztatottságot. A munkáltatók így még kiszolgáltatottabbak lesznek a munkaadóiknak, akik a kormánnyal karöltve mindent megtesznek majd a szakszervezetek lejáratásáért. Az új kormány gazdasági téren valószínűleg sokkal több kiváló intézkedést hoz, mint a Fico-kabinet, az elkövetkező években remélhetőleg a fizetéseink is gyorsabban nőnek, aki azonban azt várja az új kabinettől, hogy javít a munkavállalók jogi védelmén a munkáltatókkal szemben, annak csak egy dolgot ajánlhatunk: minél hamarabb ébredjen fel.