Ami a rostámon fennakadt

A Facebookon talált szöveget idézte: „A képviselők olyanok, mint a galambok. Kampány idején a tenyerünkből szemezgetnek, aztán magasról tojnak ránk. Most a megyei jelöltek nyomják a sódert, hogy mennyire szívügyük a szülőföldünk, ahol majd földi paradicsomot teremtenek. Munkájuk eredményeit meg alig látom. Igaz, bővítették a dunaszerdahelyi körforgalmat, nagy nehezen elkészült a bősi is, itt-ott felújították a közutakat, néhány középületet is, de velünk, idősekkel nem sokat törődtek. A járási kórházat lepusztult állapotban adták el, de így legalább nem csődölt be. Ezek után lábbal szavazok, ki sem mozdulok hazulról!”. Sajnos, sokan gondolkodnak így. Legalább a cimborámat igyekeztem jobb belátásra bírni: „Mérnök vagy, pragmatikus ember. Nyilván neked sem mindegy például az, mire költi a megye azt a 70 millió eurót, ami adóinkból kerül hozzá. És a pénzekből mennyi jut vissza a lakóhelyünkre. Ezért nem mindegy, kik jutnak be a megyei önkormányzatba. Nem kell egy párt jelöltjeire voksolnod. Ha átnézed a listát, biztos találsz olyan jelölteket, akik eddig is bizonyítottak, vagy akikről elhiszed, hogy jó munkát végezhetnek. Őket hozd helyzetbe, őket karikázd be” – noszogattam. Sokáig vitatkoztunk. Búcsúzáskor annyit megígért, hogy szemügyre veszi a listát. Remélhetően a sok tamáskodó is, Helembától Kistárkányig. Húsz igen, hét nemEurópai Ügyészség létrehozását javasolta az illetékes brüsszeli bizottság. Feladata az uniós országok határain átnyúló korrupciós és pénzügyi bűnügyek felgöngyölítése és büntetőeljárás indítása lesz. Régóta működik a Közép-Európában is sok törvénysértést leleplező csalás elleni uniós hivatal (OLAF), de vádemelésre nem jogosult. Pedig a jól szervezett bűnözők, szakértők szerint évente főleg áfa-trükközéssel legalább 50 milliárd eurót tüntetnek el. „Az uniós költségvetést érintő csalással szemben a zéró toleranciát követjük. A hatalmas összeget a terrorizmus elleni fellépésre vagy más hasznos célra lehetne felhasználni” – mutatott rá Günther H. Oettinger uniós biztos. A józan ész azt diktálja, hogy a javaslatot mindenki támogatja. Egyelőre húsz tagország, köztük Szlovákia és Csehország mondott igent, Hollandia és Svédország vonakodik, alighanem kimaradnak a dánok és az írek. Magyarország, Lengyelország és Málta viszont határozottan ellenzi. Pedig az OLAF jelentése rávilágított: épp e három államban jellemzi magas szintű korrupció az uniós pénzek felhasználását. A jelenlegi gyakorlat ismeretében világos, miért makacskodik Budapest és Varsó, s ez esetben nem tartja fontosnak a visegrádi négyek egységét sem. Rossi ripacskodottTöbb neves külföldi szakember nemet mondott a felkérésre, hogy a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya legyen. Így aztán a belga Georges Leekens lett a befutó. Két komolytalan pályázó is akadt: a 78 éves Giovanni Trappatoni, továbbá Shane Tusup, Hosszú Katinka férje és edzője. Erőteljesen lobbizott önmagáért Marco Rossi, a Honvéd volt, a DAC jelenlegi edzője. Bedőlt a budapesti bulvárlap értesülésének, hogy ő a komoly jelölt. Ezután sorra adta az interjúkat, amelyek refrénje az volt, hogy boldogan vállalná a megbízatást. Tudomásom szerint az olasz edzővel senki sem tárgyalt a tisztségről. Ripacskodó, már-már ízléstelen magamutogatása ellenére sem. Egy hazai internetes portálunk joggal kérte számon tőle a három hónappal ezelőtti nyilatkozatait, amikor „szívemet, minden tudásomat új csapatomért” melldöngető fogadkozásokkal érkezett Dunaszerdahelyre. Mindez máris elpárolgott? Annyi bizonyos, hogy az utóbbi hetekben Rossi nem csak a vállalt munkájával törődött. Remélem, már kijózanodott, és a csapat felkészítésével a ma esti rangadón újra elhiteti velünk: valóban szívügye a DAC felemelkedése a legjobbak közé.