Ami a rostámon fennakadt

Fura összeröffenés színhelye volt szerdán a pozsonyi Tatra Szálloda, amelyet a vadprivatizáció idején Ivan Lexa családja kaparintott meg. Levitézlett politikusok, hejszlovákok, továbbá Jozef Tiso háborús bűnös mártíromságát hirdető szervezetek tagjai, orosz hírügynökség Putyint dicsőítő propagandáját szlovákul népszerűsítő internetes portál kútmérgezői csődültek össze, hogy kellő áhítattal magukba szívják az általuk a „nemzet atyjának” tartott Vladimír Mečiar jól ismert hőzöngéseit. Akinek a nyaka körül szorul a hurok, miután az Alkotmánybíróság törvényesnek mondta ki hírhedt amnesztiáinak érvénytelenítését. Ráadásul hivatali hatalommal való visszaéléssel is meggyanúsították, emiatt előbújt a luxusvillájából. Sürgősnek tartotta összetrombitált híveivel együtt nyomást gyakorolni a jelenlegi szlovákiai igazságszolgáltatásra és lehetőleg rokonszenvet kiváltani legalább a közvélemény egy részéből. Hajlott kora ellenére több mint két órán át ontotta a ganajlevet főleg Robert Ficóra és a taláros testületre, amelynek döntését és indoklását „a legostobább dokumentumnak” minősítette, amelyet valaha is olvasott. Megismételte az elhunyt Michal Kováč elnökkel szembeni vádjait, végül pedig rezzenéstelen arccal döngette a mellét, hogy nem fél a felelősségre vonástól, mert ő sosem követett el törvényszegést. Štefan Harabín is szóhoz jutott, és azt fröcsögte, hogy azokat az alkotmánybírákat kellene bebörtönözni, akik ilyen égbekiáltó igazságtalansághoz adták a nevüket. „Itt van Szlovákia színe-java” – lelkendezett egy jelenlévő. Jóérzésű polgár erre csak azt válaszolhatja, hogy a közéleti alvilág alakjai sereglettek össze. Azok a gyászvitézek, akik talán már utoljára kísérelték meg a lehetetlent: ártatlanságuk bizonygatását.

Kijevi katyvasz

Petro Porosenko elnök aláírta az új ukrán oktatási törvényt, amelynek 7. cikkelye úgy rendelkezik, hogy 2018 szeptemberétől csak a nemzetiségi iskolák alsó tagozatain lehet a növendékek anyanyelvén tanítani. Azután már csak ukránul, kivéve egy-két tantárgyat. A kijevi urak az ukrán nyelv közéleti megerősítésének ürügyével igyekeznek ellehetetleníteni a kárpátaljai nemzetiségi oktatást, köztük mintegy száz magyar, s ennél is több román, és néhány lengyel iskolát. A kijevi amerikai nagykövet máris üdvözölte a jogszabályt, holott végrehajtó rendelkezések nélkül egyelőre zavaros katyvasz az egész. A szándék viszont egyértelmű. Tiltakoznak az érintettek, a magyarországi parlamenti pártok, a bukaresti képviselők és a szlovákiai magyarok is. A budapesti kormány kétféle hangnemet ütött meg. Szijjártó Péter külügyminiszter keményen odapörkölt az ukránoknak. Visszafogottabb volt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, aki találkozót kért ukrán partnerétől. Erre október közepén kerülhet sor, ám a vendéglátó állítólag csak arról hajlandó tárgyalni, hogy hány tantárgyat oktassanak majd ukránul és mennyit a diákok anyanyelvén. Pedig a képlet világos: ha Ukrajna valóban az EU felé araszol, akkor mindenféle fércelés helyett eltörli az új oktatási törvény ominózus 7. cikkelyét.

Ökoveszély a Csallóközben

Anna Zemanová ismert környezetvédő szerint súlyos veszély fenyegeti Európa legnagyobb ivóvízkészletét a Csallóközben. Arról tudunk, hogy a Pozsony-Vereknyén negyven éve elásott, az egykori Dimitrov Vegyi Művekből származó, veszélyes anyagokat tartalmazó hordók szivárognak. Szennyezik a talajvizet, elérhetik az ivóvízforrást. Végre lépett a környezetvédelmi minisztérium. További nagy veszélyt a bősi vízerőmű csatornája okozhat, ahova a Duna sok üledéket sodor, jelentős mennyiségű nehézfémekkel. Az eddigi elégtelen óvintézkedések miatt már többméteres a leülepedett hordalék, amely helyrehozhatatlan károkat okozhat még tiszta, felszín alatti vizünkben. Döbbenten olvasom, hogy a felvízcsatorna karbantartásával megbízott vízgazdálkodási vállalatnak (SVP) nincs elegendő pénze erre. A bősi villanytermelésből származó hasznot viszont a vízgazdálkodási és építő cég (VV) zsebeli be, amely egyetlen eurócentet sem fordít a csatorna karbantartására. Ha mindezt tétlenül szemléljük, akkor belátható időn belül beszennyeződik egyre nagyobb értékű stratégiai kincsünk, a csallóközi ivóvízforrás – verte félre a harangokat Zemanová. Remélem, vészjelzését meghallják az illetékesek is.