Ami a rostámon fennakadt

Elég, ha megismételjük Seneca örökérvényű kérdését – Kinek az érdeke? –, és egyértelművé válik, kik állnak Andrej Kiska adóügyének kiszivárogtatói mögött. Az adóhatóság szabálytalanságot fedezett fel abban a cégben, amelynek társtulajdonosa az államfő, aki azonnal rendezte az adóhátralékot, kifizette a kiszabott pénzbírságot is. Jogi értelemben tehát nem adócsaló. Ezután léptek színre a kiszivárogtatók, akik arra is céloznak, hogy az államfő alighanem több pénzt költött a megválasztása előtti kampányra, mint amennyit bevallott. A parlament smeres vezetésű pénzügyi bizottsága magyarázatot követel Kiskától, amihez természetesen joga van. Azonban ez is annak a forgatókönyvnek a része, amelynek egyértelmű célja Kiska lejáratása. Aki többször odapörkölt a kormánykoalíciónak. Most visszavágnak neki. Azon már csak mosolyogtunk, hogy az országos rendőrfőkapitány bejelentette, nyomozni kezdenek a kiszivárogtatók után. Értsd: amíg Kaliňák a miniszter, eltussolják az egészet. Kaliňák cinikusan azzal kérkedett, hogy korábban még gyakoribbak voltak a kiszivárogtatások. A kormánypárti spin doktoroknak talán sikerül besározni az elnököt, főleg akkor, ha nem ad elfogadható magyarázatot kampányának valós költségeire. Mégis öngólt rúghat a Smer, mert a választott módszer miatt még több polgár véli úgy, hogy közéletünkben nincs tisztességes politikus.

Gyerekkínzás – iskolában

Gazda Albert, a Kárpátaljáról Budapestre költözött publicista a Magyar Nemzetben megjelent cikkében drámai erővel idézi fel a brezsnyevi sötét korszakot, amikor szülei orosz óvodába íratták őt. Társai és a nevelői máig felsajgó lelki kínokat okoztak neki, mert egy szavukat sem értette. Aztán a rezsim betiltotta a nemzetiségi oktatást, és az oroszul alig beszélő pedagógusok a nyelvet egyáltalán nem értő diákokba igyekeztek némi tudást sulykolni. Ilyen szellemi merényletre készülnek a kárpátaljai magyar, román és lengyel nemzetiségi oktatás ellen a kijevi urak. Alig titkolt szándékuk az orosz nyelv kiszorítása az ukrajnai iskolákból és a közéletből. Terveiknek történelmi gyökerei vannak, de a céljuk semmiképpen sem szentesítheti az eszközt. Tiltakoznak az érintettek, a budapesti és a bukaresti parlament is. A két ország külügyminiszterei több uniós kollégájukkal kérik, hogy a Velencei Bizottság vizsgálja meg az ukrán oktatási törvényt. Petro Porosenko elnök azt hajtogatja, hogy minden ukrán állampolgár szent joga és kötelessége megtanulni az államnyelvet. A gyermekeknek is. Csak a lényegről nem szólt: egyáltalán nem mindegy, hogy miként érik el ezt. Célirányos pedagógiai módszerekkel vagy gyerekkínzással.

Putyin, a debreceni díszpolgár

Az orosz elnök nemrég rövid időn belül másodszor látogatott Magyarországra, s jövő tavasszal újra Budapestre készül. Feltűnést keltett a megmaradt magyar ellenzéki sajtóban, hogy Vlagyimír Putyinnak a Debreceni Egyetem díszpolgári címet adományoz. Rögvest fel is akarták tűzni a zakójára, de a Kreml urát a dzsúdó-vb érdekelte. Az egyetem szenátusa tavaszszal a fővárosban szeretné átadni azt a kitüntetést, amelyet idáig Habsburg Györgynek és Rudolf Schusternek adományoztak. A rektor magyarázkodása szerint Putyin jóvoltából az egyetemnek jelentős szerepe lesz a Paks II. beruházásban, a magyar szakemberképzésben, az orosz–magyar tudományos együttműködésben. Úgy véli, azok járatják le az intézményt, akik megalázó nyalizásnak nevezték a szenátus döntését. Még raportra is berendelte a határozat ellen szavazó kollégáit. A nyugati államok, elsősorban a németek, az uniós szankciók ellenére is kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn Oroszországgal, de eszükbe nem jut ezért kitüntetni az orosz elnököt. Sokunknak történelmi párhuzamok is eszünkbe jutnak, s azon meditálunk, vajon miért csaknem mindig a magyar politikusok és kiszolgálóik lihegik túl az adott helyzetet? Csak az elmúlt évszázadban hányszor vakította el őket szövetségesüknek tartott autokraták hamis csillogása. A keserű következményeket meg nemzetünk viselte.