Ami a rostámon fennakadt

Megszűnt a bakai és a csiliznyáradi magyar alapiskola. A Dunaszerdahelyi járásban, ahol a magyarság arányszáma országos viszonylatban a legnagyobb. Mindkét helyen minimálisra csökkent a tanulók létszáma, a helyi önkormányzat pedig képtelen elegendő pénzt előteremteni az iskola fenntartására. Orbán Viktor tavaly leszögezte: segítenek abban, hogy egyetlen felvidéki magyar kisiskola se szűnjön meg anyagi gondok miatt. Azóta például a Libertate civil szervezetnek jutott 710 ezer euró, a komáromi stadion felújítására potom 5,9 millió eurónyi magyar állami támogatás, de a magyar kormányfő ígéretének valóra váltásáról mintha megfeledkeztek volna az urak. Természetesen a nemzetiségi oktatásügyünk működtetése elsősorban a pozsonyi kabinet feladata, a felelősség pedig a szakmai intézményeinké, de a pártoké és a civil szervezeteké is. Tavaly Dunaszerdahelyen magyar–magyar párbeszédet rendeztek és életrevaló nyilatkozatot fogadtak el. Szintén hangsúlyozták, hogy az oktatási törvény módosítása révén megakadályozták a magyar kisiskolák bezárását. Ez ideiglenes megoldás, mert a gyerekek száma miatt kérdéses a kisebb iskolák fenntarthatósága. Erről a témáról őszinte vitát kell folytatni és hosszú távú koncepcióval előállni, ami elsősorban a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének kötelessége lenne. Idáig az MKP hozta nyilvánosságra tervezetét, a Híd Víziójában is találunk lényeges elemeket az oktatásügyi önkormányzatiság irányába. Mindez azonban csak írott malaszt marad, ha a beígért szakmai párbeszéd nem folytatódik, ami a politikai lépések előfeltétele. Oktatásügyünk égető gondjai nem süllyedhetnek kampánymonológokká.

Miniszter vagy ellenzéki politikus?

A kérdést egy hírportál tette fel, miután Érsek Árpád Bugár Bélával részt vett Szoroskőnél azon a tüntetésen, amelyen a környékbeliek az R2-es gyorsforgalmi út Zólyomtól Kassáig vezető szakaszának mielőbbi megépítését követelték. Jelenlétüket nevezték tévelygésnek is, Peter Schutz a Sme hasábjain pedig populistának. Lássuk hát a tényeket. Az említett szakasz megépítése szerepel a kormánykoalíció fő céljai között, nemrég viszont a pénzügyi tárca háttérintézménye azt üzente, el kellene gondolkodni az olcsóbb megoldásokon, az első osztályú út kiszélesítésén, esetleg kétszer egysávos gyorsforgalmi szakasz építésén. Érsek Árpád kompromisszumként olyan tervet is említett, amelyet az északi autópályán, a branyiszkói alagútnál alkalmaztak. Más régiókban is követelik az autópályák és elkerülő utak építését, ám kiürülőben az államkassza, az adósságfék miatt a kormány újabb hiteleket egyelőre nem vehet fel. De jogos a követelés, hogy végre már ne a déli régiók amúgy is szegényes állami beruházásait faragja le a kormány, főleg ne a jobb sorsra érdemes gömöri régióét! Ennek adott hangsúlyt jelenlétével a Híd két politikusa, a kormányprogram valóra váltása érdekében emelték fel szavukat Szoroskőn, majd a Koalíciós Tanácsban. Érsek Árpád pedig nyilván addig marad miniszter, amíg a koalíciós célkitűzések érvényesek.

Szomorú évforduló

Újra téma a Beneš-dekrétumok ügye, 72 éve léptek hatályba a csehszlovákiai magyarság kollektív bűnösségét hazug módon rögzítő hírhedt elnöki rendeletek. Semmissé nyilvánítására még cseh részről sincs politikai akarat, a pozsonyi törvényhozás pedig 2007-ben valamennyi szlovák képviselő támogatásával megerősítette a dokumentum sérthetetlenségét. A szlovák politika szerint a dekrétumoknak ma már nincs semmilyen hatása vagy jogkövetkezménye. Ami nem igaz, erről sok csehországi per tanúskodik, de a komáromi járásbeli Pat önkormányzata is egyelőre eredménytelen jogi csatát vív a telepesek leszármazottaival. Maradna a morális lépés, vagyis a cseh–német megbékélést, kölcsönös bocsánatkérést követhetnék a szlovákok és a magyarok. Mindkét nemzet kormánya hivatalosan megkövette a zsidókat a holokauszt, valamint a németeket a kitelepítések miatt. Sajnos, a felvidéki magyarok hiába várnak igazságtalan megbélyegzésük visszavonására és bocsánatkérésre. A még élő egykori meghurcoltak lelkében máig sajognak a fájdalmas emlékek.