Ami a rostámon fennakadt

Budapest önkormányzata a kormány javaslatára visszavonja pályázatát a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére. Ennyi a rideg tény, következnek a politikai rikkancsok és az undorító sárdobálások. A Fidesz–KDNP-kabinet vezetői szerint az ellenzék áruló lett, mert a nemzeti ügyet pártpolitikává silányította. Az utóbbiak viszont a józan ész győzelmeként értékelték az általuk újabban megalomán ábrándozásnak megbélyegzett szándékot elvető döntést. Tavaly a magyarországi parlamenti pártok valóban egyezséget kötöttek az ötkarikás játékokkal kapcsolatban. Ám az adófizető polgárok megkérdezése nélkül, pedig a sok százmilliárd forintos terheket ők viselnék. Most derült ki, milyen bűnös mulasztást követtek el, hiszen néhány hét alatt a Momentum Mozgalom 266 151 aláírást gyűjtött össze az ügydöntő referendum kiírásáért. Ettől a váratlan kezdeményezéstől és eredménytől a kormánypártiak berezeltek, holott senki sem tudhatta, vajon az olimpia megrendezését támogató vagy elvető voksok lesznek-e többségben. Az ellenzékiek pedig gyorsan felrúgták az alkut, és besompolyogtak a Momentum támogatóinak táborába. Ezzel a teljes magyarországi politikai elit leszerepelt. A kiábrándító történetnek azonban egyetlen kedvező kicsengése mégis csak akad: nem mindenki lett közönyös Magyarországon sem a közügyek, a politikusok gátlástalanságai iránt. Hiába kiáltják ki Soros-bérenceknek a civil mozgalmakat, mert a jogállamiságot súlyosan sértő megfélemlítések és a különböző mesterkedések ellenére még mindig van kurázsijuk védelmezni legalább az alapvető demokratikus játékszabályokat.

Életkép a vendéglőből

Ha tehetem, vasárnap délelőtt elbattyogok abba a baráti társaságba, amely „nyuggerként” (Bródy János) borozgat az egyik vendéglőben. Évtizedes barátságunkat az sem robbantotta szét, hogy ketten MKP-hívők, ugyanennyien a Híd támogatói. Emiatt néha parázs pengeváltásba törnek ki, mint legutóbb, amikor a két párt vezetőinek tárgyalását vesézték ki. „Nem lesz ebből alku. Egyetértek a komáromi Fekete Ferenccel, aki szerint még hiteltelenebbek a hidasok, amióta beléptek ebbe a koalícióba – érvelt az egyik. Mire a társa felkurjantott: „Jól írta az egyik portál, hogy nincs pardon, Bugárék összeálltak az ördöggel!” Szemben ülő társa vette át a szót: „Agyatokra megy a propaganda. Orbán Viktor nem Robert Ficóval bratyizik? Nem ők állítják, hogy soha ilyen jó nem volt a magyar és a szlovák kormány, meg a két miniszterelnök kapcsolata? Akkor miért nevezitek ördögnek a pozsonyi koalíciót? A ti vezéreitek magyar összefogás helyett képesek összeszűrni a levet a szélkakas Igor Matovičcsal vagy a kormánybuktató Richard Sulíkkal?”. „Ne mosd össze a belpolitikát a visegrádiak együttműködésével!” – mormogta két barátja. „Akkor kétféle Fico és Orbán létezik?” – csattant fel a riposzt, majd mindannyian rám néztek: „Te miért hallgatsz?” „Mert ugyan a mi véleményünk sem mellékes, de ezt a vitát sokkal több választópolgár dönti el” – feleltem.

Bukarestnek beszóltak

A trianoni békediktátum az egykor érintettek utódainak sorsát a máig befolyásolja. Legutóbb ez a néhai Bihar vármegyében bizonyosodott be, amelynek nem kis része ma Románia területe. Ott is, akár csak nálunk, rokonokat, barátokat,régiókat szakítottak szét, számos faluból zsáktelepülés lett. Például az egymástól kőhajításnyira levő Pocsaj és Biharfélegyháza (Rosiori) is közúton 59 kilométerre került egymástól. Miután Románia is EU-tag lett, legalább nem macerás az átjutás. Mostantól tovább javul a helyzet, mert abban a régióban tíz új határátkelőt nyitottak meg, amelyeket az utakkal együtt azért építettek, mert a tervek szerint Románia 2011-ben csatlakozott volna Schengenhez. Amire azonban tagállami vétó miatt nem került sor. Emiatt Bukarest vonakodott a határállomások megnyitásától. Az unió illetékesei felszólították a román kormányt: vagy lépnek, vagy fizessék vissza a brüsszeli támogatást. Így aztán a partiumi és magyarországi polgárok ismét néhány perc alatt juthatnak el egymáshoz. Belátható időn belül Románia is bekerülhet a schengeni övezetbe, s ugyanúgy enyhül lelkükben Trianon lidércnyomása, mint a miénkben, amikor egy évtizede – Ukrajnát kivéve – minden szomszéd ország irányába megnyíltak a határsorompók.

Szilvássy József