Ami a rostámon fennakadt

Újabb képeslap

Az a több mint három évtizeddel ezelőtti döbbenetes látvány kitörölhetetlenül égett belém. Fotósunkkal ezúttal is erdész barátunkhoz kopogtattunk be, aki minden évben gyönyörű karácsonyfákat szerzett nekünk. Nyitva volt a ház, a szobában a férfi horkolt, alkoholbűz, mellette falfehéren nyöszörgött tizenéves leánya. Körülötte üres gyógyszeres üvegek. Gyuri ölbe kapta, Škodámmal repesztettünk a járási kórházba. Böbe élet és halál között lebegett, végül a sokadik telefon után közölték: sikerült megmenteni. „Nem bírtam tovább, apám naponta részegen járt haza, anyám elhagyta őt, engem nem vitt magával. Apának mondtam, ha még egyszer berúg, öngyilkos leszek. Kiröhögött. Én megtettem” – olvasom újra megsárgult sorait. Többször tehetséget sejtető verseket is küldött a szerkesztőségbe, karácsony előtt évekig képeslapot: „Második születésnapomon szép ünnepet kívánok”. Telefonálgattunk is olykor, a szüleiről azonban soha nem beszélt. Küldött szalagavatói értesítőt, aztán sokáig semmi. Jó pár éve Ausztriából ismét a szokásos üdvözlet jött, tudatta azt is, hogy ott dolgozik. Azóta nem jelentkezett. E héten angyalkákkal és ákombákomokkal teli képeslapot kaptam a Garam men-téről. „Jóska bácsi, köszönjük nektek a nagyit, Erzsike”. Alatta még egy: „Második születésnapomon talán most először vagyok boldog, Böbe”.

Ünnepek előtti dilemma

„Papa, melyik volt a legemlékezetesebb karácsonyod?“ – kérdezte minap hatodikos unokám. Elmeséltem neki, hogy a legemlékezetesebb az 1966-os gyertyagyújtás volt. „Tudod, az ötvenes években dohos, sötét bérlakásban laktunk. Ezért a szüleim családi ház építésébe fogtak és tetemes hitelt vettek fel. Beköltözésünk után évekig nehezen teremtették elő a havi törlesztőrészletet. Éppen fél évszázada anyám minden pénzünket bevitte a bankba karácsony előtt. Apám kiment a közeli parkerdőbe, onnan hozott fenyőgallyakat, az egyikre felaggatta azt a bizonylatot, hogy végre letudtuk a kölcsönt. Kamatostól. A megsütött keszeget pedig tyúkjaink tojásaival fizettük ki a csölösztői Pongrácz bácsinak.” Laura elgondolkodott: „Miért nem kértetek halasztást a törlesztésre, miért kellett minden pénzeteket ünnepek előtt a bankba vinni? Milyen karácsonyotok lehetett fenyőfa és ajándékok nélkül?” Azon gondolkodom, vajon a szíve szólalt meg, vagy a fogyasztói társadalom munkál benne is?

Fények és a csillag

„Elviselhetetlen már ez a sok vakító fényreklám, teljesen elhomályosítja a betlehemi csillagot” – dohogott egyik vallásos barátom. Csak sóhajtottam: mivé lesz ez a zaklatott világ, ha ez valóban bekövetkezik...

Szilvássy József