Amerika partjait is elérte az új politikai hullám

Már mindenki találkozhatott a vörös hajú Donald Trumppal a tévé képernyőjén, amint éppen valami trágárságot vagy sértő dolgot vág valamely versenytársa fejéhez. Keresetlen stílusát sokan őszinteségnek veszik, és többen befutó republikánus jelöltnek tippelték Iowában. Ehhez képest a második helyre szorult a határozottan konzervatív Ted Cruz mögött, aki radikálisan piacpárti, vallásos és éppen az adóhivatal megszüntetésén gondolkozik, mivel egykulcsos egyszerű adózást vezetne be. Legalábbis most még ezt mondja, hiszen a vad ígérgetések véget érnek a nyáron, amikorra kiderül, hogy ki lesz a republikánusok és ki a demokraták jelöltje a végső, nagy összecsapáson. Magát a választást novemberben tartják, így még több hónap lesz arra, hogy a talpon maradó két elnökjelölt alaposan nekiessen a másiknak. 

Demokrata oldalon sem volt érdektelen az iowai megmérettetés. A pártok egyelőre saját, belső jelöltjeiket versenyeztetik. Ez az USA-ban úgy zajlik, hogy a pártok saját szavazói államonként delegátusokat választanak, ezek az előválasztások, amelyeken a pártoknál regisztrált „biztos” szavazók vesznek részt. Az első ilyen előfordulón vagyunk túl, amiből még nem lehet óriási következtetést levonni, hiszen egész más populáció szavaz Iowában, mint az óceánparti metropoliszokban. 
Mégis furcsa volt, hogy az ismeretlenségből előretörő, amerikai mércével szélsőségesen szocialista Bernie Sanders gyakorlatilag egálba került Hillary Clintonnal. Néhány szavazatnyi különbséggel ugyan Clinton a sajátjának tekinti a győzelmet, de az eredmény sokkal inkább Sanders erőfeszítéseinek igazolásáról szól, aki kevesebb pénzből, nagyobb merítéssel, ügyes üzenetekkel feltornázta magát valódi versenytárssá. 

Az egykor a Szovjetunióban nászutazó, a jövedelmi különbségek csökkentését zászlajára tűző, több mint hetvenéves Sanders meglepő módon a fiatalok között a legnépszerűbb. Iowában a harminc alattiak több mint 75 százaléka szavazott rá. Mind Sanders, mind Trump szavazóbázisa azt mutatja, nagyon komoly a kiábrándultság a mainstream politikusokból. 

Ami Kiska győzelmét hozta Szlovákiában, az EU-ellenes AfD sikereit Németországban, az Öt Csillag parlamenti bejutását Olaszországban, a Kalózpárt megjelenését és hosszan sorolhatnánk a hasonló, antiestablishment pártokat Európából, most ez a hullám elérte Amerika partjait. Mindenki friss arcokra, hiteles emberekre vágyik, valakire, aki az elmúlt évtizedekben nem merült el a korrupciógyanú mocsarában. Nagy kérdés, képeseke a Clinton-típusú régivágású politikusok olyan új üzenetet találni, amivel hosszú távon versenyképesek maradnak a megújult igények mellett. Persze nekik is megvan a biztos táboruk, de a következő hónapok nem arról szólnak, hogy a biztos szavazók elmennek-e, hanem hogy ki tud a bizonytalanok közül többet magához vonzani. Az USA-ban óriási mobilizáció zajlik ilyenkor, Iowában is több százezer ajtón kopogtattak az önkéntes aktivisták, hogy ki az, aki még nem adta le voksát az előválasztáson… 

A populisták, ideológusok és mainstreampolitikusok izgalmas arénája tehát megnyílt, ideje figyelni és tanulni – a hibákból és erényekből egyaránt.