Állnak a férfiak

Hőség van, az első szónok ingén izzadságfoltok. Recseg a mikrofon, lassan olvas, a haza bölcseire hivatkozik, idézettől idézetig halad. Szónoki kérdés következik, a férfiak lesütik a szemüket. Néhányan koszorút tartanak a kezükben, a szorítástól az ujjaik fehérek. Fölülről nézve az egész kompánia egy rosszul megtervezett szoborpark.

Itt férfiak emlékeznek, férfiak által elkövetett hőstettekre és disznóságokra. Férfiak készítenek szobrokat férfiakról. A nők szépen élre vasalták otthon a nadrágokat. Viselőik méltóságteljesen állnak az élre vasalt nadrágokban. Az emlékezés komoly feladat. Időtlen idők óta komor arccal bámulnak a múlt feneketlen kútjába, és ha közben a gondolataik elkalandoznak, a nőkre is gondolnak. A tikkasztó hőségben csak a gondosan beretvált arcokról felszálló fullasztó arcszeszfelhő lengedez.

Egy fiúcskát tolnak a mikrofonhoz, szavalat jön. A komolyságon nincs repedés. Remegő hanggal kezdi, de gyorsan megnyugszik. A távolból harangszó hallatszik, megkordul egy gyomor. Otthon sokadszor is lecsap a húsklopfoló. A következő szónok vehemensen gesztikulál, csapzott haját igazgatja, számonkérőn üvöltözik. Az emlékezők áthelyezik a testsúlyukat, a tükörfényesre suvickolt cipőkön megcsillan a napfény. Egy baseballsapkás kutyasétáltató kamasz lassít le a csoport mellett. A kutya vadul ugatni kezd, gazdája a pórázt rángatva sietősen elvonszolja, a főszónokot azonban ma nem lehet kibillenteni, nagyobb hangerőre kapcsol.

A sportpályán időközben már elkezdődött a mérkőzés, a rangadó. Kettős ünnep. A második félidőre kiérnek még az emlékezők, de előtte a sarkon egy hajtásra megisznak egy dupla konyakot.