Alakul a kisebb rossz

Politikai ízléstől függetlenül cudar lelkiállapotba kerül itt mindenki, aki komolyan óhajtja, hogy a tavasszal megválasztandó köztársasági elnök személye jelképezze: Szlovákia hosszú tétovázás után arra az útra lép, amelyen haladva legalább egyetlen közjogi méltóság, az államfő nem emlékeztet a rendszerváltás által közmegegyezéssel diszkvalifikált rendszerre.

Közérzetem még pocsékabb azóta, hogy most már nyilvánvaló, Schuster köztársasági elnök ismét indul az államfői pozícióért. Az csak mellékzöngéje az elnöki szék pártállamiak általi kisajátításának, hogy Schuster szóvivője ködgyertyát dobott ki az elnöki palota ablakán; aki háromig el tud számolni, tudja, hogy a 15 ezer támogató aláírás megszerzéséről szóló tájékoztatás a politikai porhintés primitívebb megnyilvánulásai közé tartozik.

Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy „politikai ízléstől függetlenül”. Van abban politikai ráció, hogy a jobboldali kormány gesztusként azt sugallja: a mai politikai osztály tagjainak zöme a pártállam „köpönyege” alól került ki, káderei kiválasztásában így kevésbé skrupulózus. Pontosabban: lenne ebben ráció, ha a jobboldali miniszterelnök azt is kinyilvánította volna, hogy elnökjelöltje rendszerváltás előtti politikai múltját illetően viszont nagyon is aggályoskodó lesz.

Dzurinda aggályoskodása e tekintetben abban nyilvánult meg, hogy fél évvel minden más elnökjelölt indulásának bejelentése előtt közhírré tette: az SDKÚ elnökjelöltje Eduard Kukan. Aki politikailag akkor lett az, ami (ne részletezzük az ŠtB-hez fűződő viszonyát, hogy hol és kiktől tanulta mesterségét stb.), amely időszakban másképp gondolkodók százezrei kerültek a társadalom perifériájára.

A korszerű baloldal hívei is felháborodnak azon, hogy az 1993 utáni harmadik elnökválasztást megelőzően is ilyen politikai múltú elnökjelölttel „intett be” Dzurinda. Kukan jelölése után még csodálkozhat valaki, hogy Schuster hónapokig mímelte az újraindulásán tépelődő államfőt? Jelöltjével a miniszterelnök példát mutatott, így senki se csodálkozzék a kommunista múltú elnökjelöltek népszerűségét mutató közvélemény-kutatási eredményeken. Könnyű azt mondani, hogy a véleményét kinyilvánító népet nem lehet leváltani. Csakhogy aki ezt a gránitba vésendő igazságot kiengedi a száján, arról se feledkezzék meg, hogy Schustert és Kukant egyaránt jobboldali párt „csinálta meg”.