Minden, de minden úgy történt, ahogy meg volt írva. Olvasható volt minden, ennél egyértelműbb már csak az lett volna, ha egy NER-építésben megfáradt földöntúli kéz karcolja a széles magyar firmamentumba, hogy kétharmad, #csakafidesz. És ez valahogy így természetes, a maga természetellenességében.
Ahogy meg van írva
A választások után is minden pontosan úgy történt, ahogy az meg volt írva. A Fidesz-keménymag ünnepel, a pártsajtó kicsit fáradtan rajong (nem lehet könnyű hónapokon keresztül 0–24-ben, hatmillió változatban elismételni a migráns szót). A Fidesz-politbüro elégedetten mosolyog és énekel, Mészáros Lőrinc gazdagodik, a határon túli NER-huszárok pedig egymás vállát veregetik bőszen, és úgy osztják a Facebookon fiktív projektjeikre a (még) fiktív magyar közpénzt, mintha nem lenne holnap.
Az ellenzéki szimpatizánsok háborognak, csalást emlegetnek, dühükben talán még az országot is elhagyják néhányan, de a többség nem – esetleg majd telefonálnak a Klubrádióba. Az ellenzéki sajtó olykor cinikus humorral bűnbakot keres, olykor byroni spleenben vizionálja a demokrácia végét – minden attól függ, bezárták-e már gazdasági okokra hivatkozva. Az ellenzéki politikusok tehetetlenségükben egymás fejét vagdossák le, majd szépen sorban maguk is lemondanak és eltűnnek a süllyesztőben, kivéve Gyurcsányt. Őt egy tűzokádó unikornisménessel sem lehetne kipurgálni a politikából.
És minden folytatódik tovább a következő években is, ahogy az meg van írva. Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, meg néhány közbeszerzési botrány, mutyika, lefölözés, persze, nem mindenkinek, sőt, nagyon keveseknek, de minden a népért, a nép nevében. Felcsúton épül még egy stadion, biztos ami biztos, esetleg egy Forma–1-es pálya is, az még elfér a határban.
Az MSZP pártelnök-castingot hirdet, ahol egy kohász és egy mezőgazdász szerelemgyerekét keresik, akivel azonosulni tudnak a vidéki szavazók, de végül csak Kunhalmi Ágnes jelentkezik, így végül letesznek a tervről. A Jobbik visszatér a gyökerekhez, Toroczkait pártelnökké választják, a cukiságkampány kiscicáit vízbe fojtják. Az LMP és a Momentum sörözni indul, szigorúan a Nagykörúton belül. Simicska külföldre költözik, és svédországi hirdetőoszlopokra írja fel, hogy Orbán egy g..i.
És minden megy tovább, ahogy meg van írva. Lesz közmunka dögivel, a kicsinált korrupcióellenes civil szervezetek munkatársait is felveszik, legalábbis akikből Németh Szilárd nem főzött pacalt. A kormány beláthatóságprogramjának keretein belül épülnek a sokmilliós kilátók az országban, mindent lehet majd látni mindenhonnan, legalábbis míg el nem fogy az uniós pénz. Ezután tízmilliárdos plakátkampány kezdődik az EU ellen 2020-ra.
És minden megy tovább, ahogy meg van írva. Ütemre működik a NER, a politikai nemzet szép lassan mindenkit bekebelez. Nem lesz apokalipszis, nem lesz nemzethalál, csak az a rendszer marad, mely minden visszássága, arroganciája és érzéketlensége ellenére a legéletképesebbnek bizonyult a választásokon. Mert ha kellett, átírta az írott és felrúgta az íratlan szabályokat, és megtalálta azt a gátlástalanság-fenntarthatóság arányt, mely számára a legelőnyösebb. S egyelőre nem fáradt el, nem csontosodott meg, vannak még tartalékai, hogy rója tovább a sorokat a nagykönyvbe. Hogy minden úgy menjen tovább, ahogy meg van írva.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.