Adósságpolitika Dunán innen, Dunán túl

 

A képet tovább rontja, hogy csak tavaly majdnem 8 százalékponttal nőtt az adósságállomány. A 2011-ben elfogadott adósságfék értelmében 50 százalék feletti adósságnál a mindenkori pénzügyminiszternek a parlament előtt kell számot adnia az okokról, és fel kell vázolnia az újabb takarékossági intézkedéseket. Joggal éri kritika Peter Kažimírt, hiszen a fentebb leírtakért ő felel. Aki viszont kicsit is odafigyel a politikára, tudja, hogy a pénzügyminiszteri bársonyszék a leghálátlanabb poszt. Habár Kažimírnak cerberusként kellene őrködnie a közpénzek felett, egyedül nem sokat tehet. Ne feledjük, az ő feladata elsősorban a költségvetés rendben tartása, a gazdasági növekedésért sokkal inkább a gazdasági, vagy akár a munkaügyi miniszter felel. Míg az első feladata rövid távú, egy költségvetési évre irányul, addig a másik kettő döntéseinek hosszabb távú folyományai vannak. De milyen lehetőségei vannak a pénzügyminiszternek? Ahogy említettük, a fő cél a hiány kordában tartása. Nos, ez sem sikerült, hiszen az össztermékhez viszonyított államháztartási hiány tavaly 4,3% lett. Ezen javítani vagy adó- és járulékemeléssel, vagy állami leépítésekkel lehet. Az első megoldást alkalmazza Kažimír, a másodikat, sajnos, alig. Nézzük meg, mit tesz Magyarország. Ott 2012-ben az államháztartási hiány csak 1,9% volt, és az előző évhez képest az államadósság is bő 2%-kal lett alacsonyabb. Igaz, Budapest ellen túlzottdeficit-eljárás van érvényben, Szlovákia ellen meg nincs. Ha Szlovákia rövid távon el akarta volna kerülni a drasztikus adósságemelkedést, hasonlóan szigorú gazdaságpolitikát kellett volna folytatnia, mint Magyarországnak. Matolcsy György volt nemzetgazdasági miniszter intézkedéseit azonban minden oldalról bírálják, intézkedéseinek negatív hatása, hogy megfojtják a növekedést és értelemszerűen népszerűtlenek is. Vajon Szlovákiában mekkora megszorítás – adóemelés, állami alkalmazottak elbocsátása – kellene ahhoz, hogy ne emelkedjen az államadósság, ha ezzel a mostanival szemben is óriási a kritika? Sajnos tény, hogy a szlovák gazdaságpolitikának jelenleg nincs se ellenzéki, se külgazdasági alternatívája. Várni kell, amíg meg nem jelenik a Smer kihívója, jó esetben. Rosszabb esetben az ország kerül olyan állapotba, hogy a helyzet kényszeríti ki a mostani kormánypárttól a hatékony lépéseket.