Ábel a problémarengetegben

Ravasz Ábel kinevezése egyszerre jelent jó hírt, és von maga után súlyos elvi kérdéseket. Peter Polláktól olyan ember veheti át a stafétabotot, aki érdemben foglalkozott a témával. Pollák legfőbb kvalifikációja az volt, hogy roma, illetve hogy ő az első roma nemzetiségű parlamenti képviselő – ami valljuk be, kevés egy ilyen funkció betöltéséhez. Ravasz Ábel az elmúlt években szociológusként főként a romákkal, nagyrészt a szegregáltan élő cigánysággal foglalkozott, tehát hozzáértő ember került a hivatal élére. Személyében ráadásul egy felkészült, világlátott, vitaképes fiatal magyar értelmiségit is tisztelhetünk, vagyis nem a „bejáratott”, öreg politikusgeneráció egyik tagjának adtak „jutalomposztot”. 

Jogos ugyanakkor a kérdés, amelyet Vlado Rafael roma nemzetiségű romaszakértő tett fel: ha lenne „magyarbiztos”, akkor vajon mennyire tetszene a magyaroknak, ha ezt a funkciót egy – egyébként a „magyarkérdéssel” foglalkozó – szlovák töltené be? Mária Jedličková kisebbségi biztossal szemben is az volt az egyik kifogás, hogy szlovák nemzetiségű. 

Le lehet persze porolni és kicsit átpofozni a Híd 2010-es kampányjelszavát, mely szerint „nem a biztos nemzetisége számít”, ám ez nem igaz: a jelölésnek a romák számára lehet szimbolikus jelentősége. A döntést kétféleképpen is értelmezhetik: egyrészt, hogy a magyar politikusok úgy látják, a romák között nem találni felkészült romaszakértőt – ezen valószínűleg megsértődnének. Másrészt a szakpolitikai posztok pártlogika alapján való felparcellázását érezheti ki a döntésből: a posztot a Híd kapta, és saját emberével – még ha nem is roma – töltötte fel. 

Akármennyire ért is a témához, Ravasz Ábelnek nehéz dolga lesz. Az elején a „megsértett” romákkal kell elfogadtatnia magát, hosszabb távon viszont a Smer hozzáállása lehet a nagyobb akadály. Ficóéknak láthatóan nincs romaprogramjuk, 2012-ben egy ellenzéki pártnak passzolták le a biztosi posztot, most pedig egy kisebbik koalíciós partnernek. Ám ami fontosabb: a biztos jogkörei meglehetősen szűkek, pénze pedig nincs. 

Pollák is folyton arra panaszkodott, hogy a romaprojektekre szánt nem csekély uniós forráson a smeres miniszterek ülnek – ők pedig ezt aligha fogják akarni átadni egy hidas szakpolitikusnak. 

Hosszabb távon még komolyabb konfliktusforrás lehet a Smer rendpárti hozzáállása, amely Kotlebáék parlamenti jelenléte miatt még erősödhet is. Az elmúlt években is voltak a törvényesség keretein minden jel szerint túllépő rendőrségi razziák, melyeket Kaliňákék foggal-körömmel védtek. Ficóék ezután úgy gondolhatják: a neonáci párt előretörésére úgy lehet hathatós választ adni, ha néhány péróban a rendőrség jól odacsap, hadd legyen elégedett a nép. Ez a politika viszont vállalhatatlan helyzetet teremthet a romabiztos számára, aki hosszú távon nem állhat belső háborúban saját felettesével, a belügyminiszterrel.