A világosság és a sötétség

Szlovákiában a szeptemberi előre hozott választások után a mindennapjainkban érdekes módon mind a kettő jelen van, ami a csak dolgozni és nyugodtan élni akaró embereket zavarja, bizonytalanná teszi, és nem kevésbé meg is félemlíti. Amikor a negyedik Fico-kormányt kinevezték, a kinevezés utáni első napon Matúš Šutaj Eštókék úgy rontottak rá az igazságszolgáltatás embereire, mint Putyin hadserege Ukrajnára 2022. február 25-én reggel. Kicsit súlyos az összehasonlítás, de egy dolog érvényes mind a kettőre: a szándékos rosszindulat, s talán gonoszságnak is nevezhetjük. A jogszabályokat figyelmen kívül hagyva és felrúgva üldözőbe vették azokat a rendőröket, akik pontosan tudták, mit művelt a Fico–Kaliňák–Gašpar trió, valamint a többiek 2006 és 2020 között a három választási ciklusban. Ha a választás után valaki azt gondolta, hogy végre eljött a békesség és megnyugvás ideje, amikor majd mindenkinek jut egy pici a jóból érdeme szerint – és 1989 óta nem mozdult ki Szlovákiából –, akkor a mesterhármas tevékenységét még jobban megismerheti majd. Aki jobban szereti az igazságot, mint a hazugságot, annak nem sok öröme lesz 2027 őszéig. Igaz, hogy most sem kellett négy évet várnunk, lehet, hogy most még három évet sem kell majd.

Az igazsággal kapcsolatban a múlt század nyolcvanas éveiből van egy kedves, felejthetetlen élményem. Az akkori Pravda napilapban olvastam Mihail Gorbacsovnak, az akkor híres Perestrojka atyjának egy igazmondását: „Az igazság keserű gyógyszer, de le kell nyelni, mert ha nem nyeljük le, gyógyulásra nem számíthatunk!”