A világháló urai

Míg Európa és a nagyvilág fejlett országaiban a legjobb úton haladnak az internetes demokrácia megvalósulása felé, Szlovákiában az elmúlt években egy új osztály jött létre – a kiberarisztokraták kiváltságos rétege. Szóban a kormány továbbra is nap mint nap az európai és amerikai példa követésére buzdít, és gyakran úgy tűnik, valóban mindent meg is tesz azért, hogy ez megvalósuljon. Parlamentünknek, kormányunknak, elnökünknek, az összes minisztériumunknak és állami intézményünknek saját honlapja van, ugyanígy a legtöbb városunknak is. Ezeken keresztül bárki felveheti a kapcsolatot a hivatalnokokkal. Tájékozódhat, kérdezhet, és az információs törvénynek köszönhetően az esetek nagy részében sikerrel is jár. Illetve járna, ha a lakosság nagy részének lenne internetes kapcsolata.

Többségünk számára azonban egyelőre elérhetetlen álomnak tűnik az, ami tőlünk nyugatabbra mindennapos valóság. Egyes felmérések szerint a munkahelyén minden ötödik lakos hozzáférhet a világhálóhoz, otthon azonban száz háztartásból csak négynek van rákapcsolva számítógépe az internetre. A tengerentúlon ugyanakkor mára minden második lakosnak van hozzáférése. Persze ott óránkét 6 koronáért szörfözhetnek, míg nálunk ez eléri a 30 koronát a legolcsóbb tarifasávban. Mindenható telefontársaságunknak azonban ez sem elég, hiszen idén tovább emeli az árakat, megfosztva azokat is az internetkapcsolattól, akik ezt még eddig megengedhették maguknak. Az állami intézmények hümmögnek, egymásra mutogatnak és nem tesznek semmit. De miért is tennének? Minél kevesebb embernek van hoyzáférése az internethez, annál kevesebben zaklatják őket felesleges kérdéseikkel. Hogy drága a hozzáférés, az őket nem kell, hogy különösebben izgassa. Többségük jó minőségű internetes kapcsolatát mi, adófizető állampolgárok fizetjük. Hogy egy részük ezt rendszeresen pornóoldalak böngészésére használja, az pedig szerintük bennünket, egyszerű állampolgárokat nem kellene, hogy különösebben izgasson.