A tükör nem hazudik

S ez nem csak az értelmiségi szakmákban van így, hiszen például az ácsmester sem lakatost keres az ácsmunkára, hanem ácsot, valamint ügyes, eszes segédet akar, nem kétbalkezest. S miért tette jól ez a cég? Mert a sumákolás helyett, amin azt értem, hogy más cégeknek is vannak ám ilyen „feketelistái” – s nem biztos, hogy ugyanazon iskolák, szakirányok szerepelnek rajta –, csak ezek belső használatra léteznek, ez a cég a felszínre mert hozni egy nagyon is valós problémát. Ez pedig a felsőoktatás színvonalának csökkenése. Rögtön hozzáteszem: nem csak nálunk. S azt is hozzáteszem, ez egy rendszerjellegű probléma, aminek lényege, hogy a felsőfokú intézmények léte szorosan összefügg a diáklétszámmal. Ezt a rendszert azonban nem maguk az egyetemek találták ki – bár soraikból is jött támogatás –, ebbe a rendszerbe belekényszerítették őket. A probléma részletes taglalása nem fér bele ebbe az írásba. Röviden: a tömeges felsőoktatásnak vannak támogatói és vannak ellenzői. A támogatók azzal érvelnek, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a tanulásra, mert az emberjogi vetületen kívül ezzel növekszik az összlakosság műveltsége. Azzal érvelnek, hogy a tehetséges diákokat nem kell félteni, mert a gyengék mellett ők is ott vannak. Az ellenzők nem vonják kétségbe a tanulásra való jogot, de úgy gondolják, hogy ez kötelességet is jelent. Márpedig manapság vannak egyetemek, szakok, ahonnan nehezebb kirepülni, mint oda bekerülni. Ezt a diákok is tudják, és sokan visszaélnek a helyzettel. Az államvizsgákon, amikor egyszerre többen ülnek a teremben, hallják egymás feleletét. S bizony, nemegyszer voltam tanúja annak (különböző egyetemeken), hogy az eredmények kihirdetése után, amikor már megnyugodtak, nyíltan megmondták, azért furcsa, hogy xy-nak is ugyanolyan diplomája lesz, mint nekik, pedig az illető sosem tudott semmit. A diszkrimináció itt kezdődik, nem a munkaadóknál. Ha a gyenge s folyamatosan nem is igyekvő, nem teljesítő diák ugyanúgy végez, mint az, aki tudott, s ezáltal, amint látjuk, végső soron a gyakorlatban is veszélyezteti a másik esélyeit, az én szememben igazságtalanság. Az összlakosság műveltségének növekedése pedig... Azt szeretném, a tükörből, ha belenézek, fiatal lány képe nézzen vissza rám. Kék szemű, fehér bőrű, rózsás arcú. De a tükör másképp gondolja. Akkor törjem össze? Mit változtatna ez? Csak magamat csapnám be.