<p>E héten nagy felháborodást váltott ki egy cég álláshirdetése, mert nyíltan megnevezte, melyik főiskolák végzőseire nem tart igényt. Én viszont azt gondolom, hogy volt rá joga és jól tette. Volt rá joga, mert ha valakinek fizet, talán elvárhatja, hogy értsen a dolgához, és megfelelően végezze a munkáját.</p>
A tükör nem hazudik
S ez nem csak az értelmiségi szakmákban van így, hiszen például az ácsmester sem lakatost keres az ácsmunkára, hanem ácsot, valamint ügyes, eszes segédet akar, nem kétbalkezest. S miért tette jól ez a cég? Mert a sumákolás helyett, amin azt értem, hogy más cégeknek is vannak ám ilyen „feketelistái” – s nem biztos, hogy ugyanazon iskolák, szakirányok szerepelnek rajta –, csak ezek belső használatra léteznek, ez a cég a felszínre mert hozni egy nagyon is valós problémát. Ez pedig a felsőoktatás színvonalának csökkenése. Rögtön hozzáteszem: nem csak nálunk. S azt is hozzáteszem, ez egy rendszerjellegű probléma, aminek lényege, hogy a felsőfokú intézmények léte szorosan összefügg a diáklétszámmal. Ezt a rendszert azonban nem maguk az egyetemek találták ki – bár soraikból is jött támogatás –, ebbe a rendszerbe belekényszerítették őket. A probléma részletes taglalása nem fér bele ebbe az írásba. Röviden: a tömeges felsőoktatásnak vannak támogatói és vannak ellenzői. A támogatók azzal érvelnek, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a tanulásra, mert az emberjogi vetületen kívül ezzel növekszik az összlakosság műveltsége. Azzal érvelnek, hogy a tehetséges diákokat nem kell félteni, mert a gyengék mellett ők is ott vannak. Az ellenzők nem vonják kétségbe a tanulásra való jogot, de úgy gondolják, hogy ez kötelességet is jelent. Márpedig manapság vannak egyetemek, szakok, ahonnan nehezebb kirepülni, mint oda bekerülni. Ezt a diákok is tudják, és sokan visszaélnek a helyzettel. Az államvizsgákon, amikor egyszerre többen ülnek a teremben, hallják egymás feleletét. S bizony, nemegyszer voltam tanúja annak (különböző egyetemeken), hogy az eredmények kihirdetése után, amikor már megnyugodtak, nyíltan megmondták, azért furcsa, hogy xy-nak is ugyanolyan diplomája lesz, mint nekik, pedig az illető sosem tudott semmit. A diszkrimináció itt kezdődik, nem a munkaadóknál. Ha a gyenge s folyamatosan nem is igyekvő, nem teljesítő diák ugyanúgy végez, mint az, aki tudott, s ezáltal, amint látjuk, végső soron a gyakorlatban is veszélyezteti a másik esélyeit, az én szememben igazságtalanság. Az összlakosság műveltségének növekedése pedig... Azt szeretném, a tükörből, ha belenézek, fiatal lány képe nézzen vissza rám. Kék szemű, fehér bőrű, rózsás arcú. De a tükör másképp gondolja. Akkor törjem össze? Mit változtatna ez? Csak magamat csapnám be.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.