A tollvonás

A változásokhoz valóban csak egy tollvonásra, pontosabban egy miniszteri rendeletre volt szükség. Ezzel (félig-meddig, de erről még szó lesz) kiteljesedett az utóbbi egy évtized legszélesebb szlovákiai magyar, ideológiákon átívelő összefogása.

A vasúti kétnyelvűség ügye 2011-től annak ellenére mozgatott meg számos civilszervezetet, magánszemélyt és önkormányzatot, hogy maga az ügy jelképes, gazdasági hatása nincs. Nem lesz könnyebb az élet attól, hogy egy állami szervezet magyarul kommunikál, de a közösség közérzete javulhat, ha megjelennek a többnyelvű táblák.

A táblák hiánya leplezetlenül megmutatta, mennyire kicsinyes a saját állampolgárai kérését, majd követelését semmibe vevő szlovák állami gépezet. Mikor az igény hangsúlyosan felmerült, a többségi nemzet politikusai hallgattak, a szlovák vasutak vezetősége pedig mindent elkövetett, hogy reagálnia se kelljen. A kifogásokból legfeljebb annyit lehetett kihámozni, hogy a kisebbségek felé való nyitás bonyolult, és sem szándék, sem energia nincs rá. S mivel a magyar közösségnek nem volt valós érdekérvényesítő ereje, nem is történt előrelépés – a kisebbségekért felelős kormánybiztos, A. Nagy László lemondott a posztjáról ahelyett, hogy összeütközésbe került volna a feletteseivel. A vasúti táblák ügye annyira jelképessé vált, hogy 2016-ban, a Smer–SNS–Híd(–Sieť)-kormány felállása után a Híd számára már ez jelentette a kisebbségi érdekvédelem alapkövét. Az, hogy idáig eljutott az ügy, a szlovákiai magyar társadalom és az aktivisták egységes fellépésének köszönhető és mutatja, hogy nem reménytelen küzdeni még a számunkra gyakran kevéssé fontos ügyekért sem. Sokszor göröngyös út vezet addig a bizonyos tollvonásig.

A vasúti kétnyelvűség története a kurta közleménnyel nem ért véget. A gyakorlati alkalmazás és a technikai háttér még kidolgozásra vár, nem mindegy, hány községet érint a rendelkezés és milyenek lesznek a táblák. Ahogy az sem mellékes, meddig terjed maga az intézkedés, hiszen a probléma túlnyúlik a kétnyelvű táblákon. A vasúttal nemcsak az a probléma, hogy nem tünteti fel a kisebbségek nyelvén a településneveket, hanem hogy központosított állami intézményként a kommunikációjában mellőzi a kisebbségek igényeit. A civilek által felújított ekeli mintamegállónál, amelyre a kétnyelvű helységnévtáblát feltették (az eltávolítások után újra meg újra), ott virított egy többnyelvű menetrend is. Mert a kisebbségekkel kapcsolatos problémakör több egy puszta táblánál.