A tiroli példa

Dél-Tirolban nem valamifajta politikai csoportosulás hivatalos programján vettem részt, egyszerű turistaként érkeztem oda, ám végig figyeltem, hogy is működik az élet és a többnyelvűség Európa azon régiójában, melyet minden kisebbség a környéken az ideális, elérendő etalonnak tart.

Ebben a régióban három nemzet és nyelv keveredik, a német, az olasz és a ladin, mely az igazi, anyaország nélküli kisebbség itt. Bárhol jártunk, bármilyen feliratot olvastunk, mindenhol minden mindig legalább két nyelven volt kiírva. És szó sem volt arról a tipikus közép-európai mentalitásról, hogy a kisebbség nyelvén bármit csak kisebb betűvel, más színnel lehet megjelölni. Nem. Itt tökéletes egyenlőség uralkodott. Ugyanígy minden helyi lakos, akivel beszéltünk, tökéletesen beszélt mind németül, mind olaszul, a ladint sajnos nem sikerült ellenőrizni. De tovább megyek. Egy rendes pincértől ott azt várják el, hogy legalább hat-hét nyelven tudjon kommunikálni a menüről a kedves vendégekkel. És láss csodát, sikerült olyan kiszolgálóval találkoznunk, aki a helyi „nyugat-európai” nyelveken kívül még magyarul és szlovákul is értett, vagy beszélt némileg.

Ilyenkor, Európa gazdagabb, boldogabb tájain kirándulva az jut mindig az eszembe, mekkora távolság van még közöttük és közöttünk. Mert hiába növekszik jobban a GDP nálunk, hiába kezdtünk el már mi is többet utazni, hiába vannak egyre nagyobb autóink, szebb házaink, az itteni emberek fejében továbbra is erősen él a provincializmus és a nacionalizmus. És ez ugyanúgy érvényes Szlovákiára, Magyarországra, mint a régió bármely országára. A többségi társadalom nagy része továbbra is rosszallóan tekint kisebbségeire, s a kisebbségek komoly része továbbra is egyfajta átmeneti helyzetként fogja fel kisebbségi helyzetét, s nem tekinti igazán sajátjának az országot, ahol él.

A történelem egyebek mellett azért rettentően fontos tudomány, hogy az emberek és nemzetek belőle tanulják meg, miként lehet elkerülni olyan hibákat, melyeket más nemzetek követtek el, esetleg hogyan lehet eltanulni a jót. Szlovák ismerőseimnek pont Dél-Tirolban, a helyszínen, higgadtan szoktam elmagyarázni, hogy így is lehet együtt élni, és láss csodát, nem eszik meg az olaszokat, cserébe a józan többségnek eszében sincs elszakadni Olaszországtól. S közben együtt gazdagodik mindenki. Mert Dél-Tirol, hála a gyönyörű természetnek és a virágzó turizmusnak mára Olaszország egyik leggazdagabb régiója.
Nagy András