A terrorellenesség partvidéke

A múlt héten elfogadott terrorellenes törvénycsomag esetében is az a fő kérdés, mennyi fog leszivárogni belőle mindennapjainkba. A higgadt elemzések helyett a fősodorbeli média inkább rendőrállamot kiált, mert az egyszerűbb. Kétségtelen, az elfogadott módosítások tovább növelik a közbizalmat igen csekély mértékben élvező állami erőszakszervezetek eddig sem alacsony jogköreit az állampolgárok megfigyelése és személyi szabadságuk korlátozása terén. Ezt az aggályunkat a témában az elfogadás napját követő írásunkban is jeleztük, és továbbra is fenntartjuk. Azonban az alábbiakban arra szeretnénk rávilágítani, a terrorellenes törvénycsomag legtöbb intézkedése nem, vagy igen csekély mértékben fogja befolyásolni életünket.  A törvény elfogadása után Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány sietett a törvény sokak által elhamarkodott interpretációjához egy fontos értelmezési irányt adni, nevezetesen, hogy a megszigorított intézkedéseket csak a terroristákkal szemben fogják alkalmazni. Azaz a színesfémtolvajok, kábítószer-kereskedők, hazaárulók, anyagyilkosok továbbra is nyugodtan alhatnak, ők 48, minősített esetben 72 óráig lesznek őrizetben tarthatók.  A terrorizmus önálló paragrafust kapott a büntető törvénykönyvben. A módosítások egy része ezzel függ össze. Ilyen például, hogy a terrorizmusért akár életfogytiglani szabadságvesztés is kiszabható. Zavar az valakit, hogy egy terrorizmus bűncselekményében bűnösnek talált személyt élete hátralevő részére bebörtönöznek?  Sőt, az erősen rendpártiak számára a törvényben még bizonyos liberális vadhajtások is megmaradtak. A terrorizmus miatt eljárás alá vont gyanúsított ugyanis még akár szabadlábra is helyezhető, igaz, esetében a kezességvállalás, az ígéret és az óvadék csak különleges helyzetben jöhet szóba. Ezt még akár túlzásnak is tarthatjuk.  Szintúgy vannak a törvénynek olyan részei, amelyeket akár elkésettnek is tarthatunk, és a terrorizmushoz nincs szükségképpen közvetlen közük, csak megtörtént a ráncfelvarrás, így csomagban talán nem olyan ciki az, hogy a polgári titkosszolgálat csak most kap jogköröket, hogy az ország kibernetikai biztonságát veszélyeztető információkat gyűjtse és elemezze. Azt hiszem, itt csak egy kérdés a helyénvaló: mi van? Ez tényleg nem képezte feladatukat 2015-ig? Persze, képezte, de általánosabb megfogalmazások keretében, így közvetlenül kimondva nem volt. Terjedelmes rész foglalkozik a fedősztori alkalmazhatóságával, mert ilyen nemcsak a krimikben, hanem a törvényben is van. Egy pontos, részletekbe menő szabályozás talán még mindig jobb, mint az ellenkezője.  A csomag keretében módosították a rendőrségi törvényt is. Sok egyéb mellett belekerült egy olyan kitétel, hogy a rendőrök terroristagyanús személy elfogása esetén speciális fegyvereket és kényszerítő eszközöket is igénybe vehetnek. Azaz, aki „csak” köztörvényes, és nem tanúsít intenzív ellenállást, nem kell attól tartania, hogy kéz-láb bilincsbe verik, vezetőövvel, miután sokkolóval leterítették.  Úgyszintén szűk profilú intézkedés, hogy a katonai hírszerzés ügynökei milyen esetben tarthatnak maguknál mérget vagy kábítószert.  A törvénymódosítások teljes terjedelme 24 szabvány oldalt tesz ki, így az összes módosítás részletes elemzésére jelen keretek között nincs lehetőségünk.  De a fenti példákból is láthatjuk, a módosítások túlnyomó többsége technikai jellegű, és olyan területeket szabályoz, amelyekről egy mozdonyvezető vagy egy egészségügyi nővér életében nem hallott, és valószínűleg boldogan fog meghalni úgy, hogy nem is hall, feltéve, ha nem adja terrorizmusra a fejét.  A megfigyeléssel és a személyi szabadság korlátozásával foglalkozó részekre már nem mondhatjuk ilyen nyugalommal, hogy tiszta sor, de azok egy területet jelentenek a számtalanból. Ami aggodalomra adhat okot, hogy mindez Szlovákiában fog hatályba lépni jövő januártól, ahol ismerjük a rendőrség, a titkosszolgálatok, a bíróságok és a hatalom összefonódásait. Ha tehát visszaélnek a törvénnyel, az nem a jogi norma hibája lesz, hanem emberi mulasztás.