A tavasz első napja

Előnyben van az, aki több nyelvet ismer, így több ország, tévé, rádió és online médium híreiből tud tájékozódni. De aki csak egy nyelvet ismer jól, az sem kell, hogy egyoldalú tájékoztatásra hagyatkozzon. A mesterséges intelligencia korában több nyelvből is fordíthat információkat. Sőt, kis európai világunkon túl is van élet, ha kitekintünk, izgalmas és érdekes dolgokat tudhatunk meg például arról, milyen hasznos, ha a világ sokszínű.

Sokat emlegettük már az Isztambuli Egyezményt, amely a nők elleni erőszak felszámolásáról szól, és azért emlegetik így, mert Isztambulban fogalmazták meg az EU tagországai, mivel akkor éppen ott tanácskoztak. Szinte ezzel egy időben, 2010-ben az Európai Írók Parlamentje elfogadott egy nyilatkozatot, amely a bibliodiverzitás (a könyvpiac sokszínűsége) mellett foglalt állást. „Életbevágóan fontos, hogy a kulturális és irodalmi tevékenységek szabadságát semmi ne korlátozza” – hangzik az Isztambuli Nyilatkozat első mondata, amelyet szintén keletkezése helye szerint neveztek el így. „Minden olyan törekvést fel kell számolni, ami a könyvkiadás és a sajtó szabadságát fenyegeti; tiltakozunk minden olyan módszer ellen, mely az írók, fordítók és könyvkiadók elnyomását célozza, beleértve azon törvényeket is, melyek alkalmasak az írók zaklatására és megfélemlítésére, ahogyan az Törökországban és Európában ma is megtörténik.”

A most Magyarországon zajló könyvfóliázás sajnálatos bizonyítéka annak, hogy a Nyilatkozat valós fenyegetést fogalmazott meg, a könyvkiadás sokszínűsége komoly veszélybe került. A bibliodiverzitást leginkább a könyvpiacnak a nagy kiadóvállalatok, az ipari méretű kiadások általi leuralása jelenti, ami ellehetetleníti a kis, független kiadók működését. A fóliázó ország ezt tovább fokozta egy konkrét politikai ellehetetlenítéssel. A fenti nyilatkozat negatív példái közé sorolta magát, pedig éppen ennek ellenkezőjére kellene törekednie: „Olyan intézkedéseket kell hozni, melyek lehetővé teszik a nem kereskedelmi célú, független szellemű irodalmi művek születését és hozzáférhetővé tételét a nagyközönség számára.”

Ne maradjunk azonban csak Európában, legyen szélesebb a látókörünk, ne higgyük, hogy kívüle nincs civilizáció! A bibliodiverzitás kifejezés beemelése a közbeszédbe chilei kiadók egy csoportjának köszönhető, akik a 90-es évek végén létrehozták a Chilei Független Kiadók nevű szervezetet. Egyik céljuk az, hogy ellensúlyt teremtsenek dél és észak, valamint a déli félteke országai között is, merthogy a kulturális termelés nagy részét az észak-amerikaiak és az európaiak uralják, a déli féltekén élők rovására. Ezután 2002-ben megalakult a Független Kiadók Nemzetközi Szövetsége, amely a világ több mint 55 országából több mint 800 független kiadót foglal magába, 6 nyelvi hálózatból (angol, arab, francia, spanyol, portugál és perzsa) és tematikus csoportokból áll.

Szeptember 21. a tavasz első napja a déli féltekén, egyúttal a bibliodiverzitás nemzetközi napja – ezzel is szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy a Föld mindkét féltekéje ugyanolyan fontos az irodalom szempontjából.

A tavasz ott (ahogy nálunk is) az időjárás enyhülését, a változatosságot, a színeket, az erőt, a virágzást, az újjászületést, a szerelmet, az illatokat, a megújulást jelenti. Fóliázás helyett sokszínűséget. A kulturális eltéréseket, amelyek megismerésével gazdagodhatunk. Ha megismerjük őket, a kicsinyes politikai érdekek nem tudnak többé befolyásolni abban, hogy szabad emberként, szabadon dönthessük el, milyen életet akarunk élni és ugyanezt megengedjük mindenkinek. Mindkét féltekén.