Nem is annyira meglepő, mint inkább szomorú felmérést hozott nyilvánosságra a napokban a Konzervatív Intézet. Eszerint az összlakosságnak még mindig 42,6 százaléka jobbnak tartja a volt szocialista rendszert, mint az ország jelenlegi berendezkedését.
A szocializmus hívei
Mintegy 10 százalékponttal többen, mint ahányan úgy látják, hogy a jelenlegi rendszer a jobb. Reményt ad azonban, hogy a szocializmust jobbnak tartók aránya fokozatosan csökken, a 2001-es 62 százalékról esett a jelenlegi 42-re. A másik reménykeltő adat, hogy a fiatalok körében többségben vannak a jelenlegi rendszert jobbnak tartók. Mindemellett elgondolkodtató, hogy azoknak a fiataloknak a 20–30 százaléka, akik már a rendszerváltás után születtek, vagyis a jelenlegi 20–30 éves korosztály honnan szerzi az információit a korábbi rendszerről, mi alapján mondja, hogy jobb volt a jelenleginél.
A szocializmust rosszabbnak tartók aránya emelkedik a végzettségi szinttel, de szomorú, hogy még az érettségivel rendelkezők nagy csoportja (38,2) is a szocializmust tartja jobbnak annak közel 30 évvel ezelőtti bukása után.
Az idősebbek esetében talán érthető a nosztalgia, az évek megszépítik, kiszínezik még a szürke szocialista időszakot is. Az is igaz, hogy az emberek általában a fiatalkorukat tartják a legszebbnek, függetlenül attól, hogy milyen rendszerben élték le.
A szocializmust jobbnak tartóknak tudniuk kell, hogy egy délibábba szerettek bele. Egy olyan rendszert tartanak jobbnak a mainál, amelyről már 30 évvel ezelőtt kiderült, hogy életképtelen. Lehet azon vitatkozni, hogy az 1989 előtti élet volt-e nyugodtabb, olcsóbb, biztonságosabb stb., vagy a mai. De felesleges. Felesleges, mert a szocializmus a Szovjetunió anyagi támogatása nélkül életképtelen rendszer volt, nem tudott fennmaradni, és a Szovjetunió – a hatalmas ásványkincsei ellenére – már nem tudta vagy nem akarta ezt fenntartani. Mert maga is életképtelen volt. Nem véletlen, hogy olyan könnyen omlottak össze 1989-ben a szocialista rendszerek: az akkori szocialista vezetők – vagy legalábbis a többségük – sem láttak esélyt a további fenntartására.
Illetve egy megoldása lett volna, a keményvonalas szovjet/cseh-szlovák/magyar/stb. kommunisták számára: az észak-koreai vagy részben a kubai minta, vagyis a teljes bezárkózás, drasztikus elnyomással, erőszakkal, a nyílt diktatúra bevezetésével. És természetesen még a korabelinél is alacsonyabb életszínvonallal. De ezzel is csak a rendszer agóniáját tudták volna ideig-óráig meghosszabbítani, és csak örülhetünk, hogy erre nem került sor.
A felmérés eredménye bizonyára több okra vezethető vissza. Az egyik kereshető a mai életszínvonalban: az emberek úgy vélték, gyorsabban közeledünk majd a Nyugathoz. A másik ok lehet az oktatási rendszer hibája, hiszen a legtöbb gyerek az iskolában szinte semmit sem hall a szocializmusról, történelemórán szinte el sem jutnak odáig, így csak a szüleiktől kapnak valamilyen információt, ha egyáltalán kapnak.
A mai rendszert rosszabbnak tartók magas aránya azonban egyfajta figyelmeztetésként is felfogható az ország vezetői és a demokratikus ellenzék számára. A mai rendszer hibái sok emberben válthatják ki azt a reakciót, hogy a régi jobb volt. Még akkor is, ha ezt tényekkel nem tudják alátámasztani.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.