A szobor

A legfőbb kérdés természetesen már akkor is inkább az volt, vajon az új hatalom mer-e nyúlni a pozsonyi várdombon elhelyezett Szvatopluk lovas szobrához.

Néhány héttel az új koalíció megalakulása után úgy tűnik, a válasz: igen. Szvatopluk és lova ettől valószínűleg még a helyén marad, ám a házelnök által életre hívott szakértői gárda alighanem pálcát tör a lovas szobor fölött. A kérdés már csak az, hogy a várhatóan negatív szakértői vélemény után a politikum mit tesz a szoborral. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy egy államhatalom által felkent bizottság elmondja a népnek – a szlovák népnek –, hogy az, amit itt az elmúlt években „értelmes historizmus” címszóval (Fico által kreált terminus technikus) a frissen távozott koalíció s főként annak vezetője művelt, távol áll az értelemtől és a történelemtől is. Ennek egyik kézzelfogható megnyilvánulása volt a várdombon elhelyezett, mindenféle szempontból botrányos lovas szobor.

A házelnök döntése, mellyel Marína Zavackát, a 20. századi totalitárius rendszerek propagandapolitikáját kutató történészt kérte fel a szobor sorsáról dönteni hivatott bizottság vezetésére, szinte jelzésértékű. Ki más vezethetné a smeres kampányfogásként felállított szobor értékelését vezető testületet, mint egy hivatásos propagandakutató? Nem csak a bizottság elnökének személye, a többi nyolc tag és a külső szakértők neve is garanciát jelent arra, hogy Ficóék sok szépet nem fognak tudni kiolvasni a bizottsági „jelentésből”. A tagok legalább fele az elmúlt hetekben különböző fórumokon már kifejtette lesújtó véleményét az alkotásról, másik fele pedig a két és fél évvel ezelőtt kitört ószlovákok vs. szlávok című szakmai-politikai vitában mondta el az akkori kormányfőnek aligha tetsző véleményét. A szobor várhatóan a helyén marad – ez a kommentár szerzőjének személyes tippje –, ugyanis valószínűtlen, hogy az új koalíció, mely eddig távolról kerüli a népszerűtlen intézkedéseket, belemenne egy ilyen nyíltszíni eszmei-politikai ütközetbe. Melyből politikailag a legtöbbet valószínűleg a szoboráldozatot elutasító szerepét játszó Smer tudná kipréselni. Habár, látva Richard Sulík önfejű politikáját és pártja utóbbi hetekben bemutatott politikai bukfenceit, az sem zárható ki, hogy a házelnök megmakacsolja magát és mellőzve koalíciós partnerei véleményét, elkergeti a lovat és gazdáját a várudvarról – erre, mint a parlament elnökének minden joga meglesz.

Arra valószínűleg egy másik generációnak kell színre lépnie, hogy a „mű” az őt megillető helyre kerüljön, addig viszont talán az is elég, ha az arra hivatott szakemberek rendet tesznek az emberek fejében. Ez is nehéz és hosszú folyamat lesz.