A szlovák gazdaság harminc éve

Nincs ez másképpen Szlovákia esetében sem, mely 30 évvel ezelőtt vált önálló független országgá. Harminc év nagy idő, napjaink Szlovákiája már politikailag, társadalmilag és gazdaságilag is egy más ország, mint az, amelyik 1993 első napjaiban elindult a saját önálló útján. Manapság gyakran elsodor minket a pesszimizmus, de ma Szlovákia sokkal fejlettebb és gazdagabb, mint 30 évvel ezelőtt volt. Az emlékeink, lehet, már kicsit ködösek, de az önállóság küszöbén nem volt mindenki meggyőződve arról, hogy a szlovák gazdaság önállóan is sikeres lehet. Csehszlovákia gazdaságának fejlettebb része Csehországba került, és Szlovákiának nagyrészt a gazdasági transzformációval küszködő nehézipar és gépipar maradt.

Nem sokat segített a frissen önállósodott Szlovákia gazdasági helyzetén az sem, hogy Vladimír Mečiar csaknem gazdasági zsákutcába terelte az országot. Az ország gazdasági növekedése ugyan az első látásra rendben levőnek látszott, de a felszín alatt egyre nagyobb gazdasági gondok sokasodtak, és az európai integráció is egyre távolodni látszott. A nagyon szükséges változást Mikuláš Dzurinda kormányai hozták el, melyek közül az első politikailag és gazdaságilag is szanálta az országot a mečiari időszak után, a második pedig merész reformokkal hozta be Szlovákiát a gazdasági közvélemény és a külföldi befektetők köztudatába. Ez a két kormány indította el az országot az EU-ba vezető úton, és nagy szerepet játszott abban is, hogy ma az ország az európai autóipar egyik fellegvára.

Ebben az időszakban kezdődött el a nagy külföldi zöldmezős beruházásokon alapuló növekedési stratégia, mely a 21. század első évtizedében magas gazdasági növekedéshez vezetett. A tátrai tigris éveiben a szlovák gazdaság gyorsan zárkózott fel a nyugat-európai gazdaságokhoz, és 2010-ben Szlovákia a harmadik legfejlettebb közép-európai gazdaság volt Csehország és Szlovénia mögött. Ez volt az az időszak, amikor a szlovák gazdaság a legközelebb került a cseh szomszédjához, és nem tűnt kizártnak, hogy Szlovákia gazdaságilag végre felzárkózik Csehország mellé.

Az elkövetkező évtizedben azonban Szlovákia gazdasági felzárkózása elakadt, és egyre több közép-európai ország haladt el mellettünk. A második Dzurinda-kormány gazdasági reformjainak pozitív hatásai fokozatosan elhalványultak, és a 2010-es éveket domináló Fico-kormányok nem tudták vagy nem akarták folytatni a szlovák gazdaság szükséges modernizációját. Ebben az évtizedben kifulladt a nagy külföldi befektetésekre és az alacsony bérekre épített növekedési stratégia is, és reformok híján Szlovákia beleszaladt a közepes jövedelmi csapdába. Az igazán olcsó országokkal már nem tudunk versenyezni, a fejlett országokhoz képest pedig kevéssé vagyunk innovatívak.

Ma ott tartunk, hogy a vásárlóértékben kifejezett GDP-adatok szerint a közép-európai EU-tagországok közül már csak Bulgáriát tudjuk megelőzni, és Csehország elérhetetlennek tűnő messzeségbe került. 1993-hoz képest így is sokat fejlődtünk, de ebben a 30 évben többet is elérhettünk volna. Ha a legközelebbi kerek évfordulón optimistábban szeretnénk mérlegelni, gyors reformokra van szükség az oktatás terén, és jelentősen növelni kell a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások összegét is. Az uniós újjáépítési alapból érkező milliárdok jó kiindulópontot szolgáltatnak arra, hogy Szlovákiát zöldebb és innovatívabb országgá formáljuk, ehhez azonban egy bátrabb kormányra lesz szükség, mely olyan vízióval rendelkezik, ami meghaladja a standard négyéves választási ciklust. Ilyenből sajnos az elmúlt évtizedben nagy hiány volt.