A szíriai konfliktus a Nyugat válságáról is szól

Nem ez az első kapkodó reakció. Obama 2011-ben, a szíriai konfliktus elején kijelentette: Aszadnak mennie kell. Azonban politikai vagy katonai lépéseket nem tett. Majd 2012-ben, amikor világossá vált, hogy a lázadók nem tudnak győzni (katari és szaúdi segítséggel sem), jött az óvatosabb, „nem minden lázadó demokrata” vélemény, és a vegyi fegyverek bevetését jelölte meg vörös vonalként az amerikai katonai beavatkozáshoz. Ezt nevezhetjük érdekes koreográfiának, de koherens politikának semmiképpen.

Másodsorban a vegyi támadásról készült felvételek, valamint a lehallgatott telefonbeszélgetések, műholdas felvételek egyértelműek. Azonban elgondolkodtató az orosz érv, hogy ostobaság lett volna a szíriai kormány részéről akkor bevetni vegyi fegyvert, amikor a hadserege éppen fölénybe került, az ENSZ ellenőrei pedig éppen az országban vizsgálódnak. Nehéz elképzelni, hogy Aszad elnök ennyire biztos lenne a dolgában, és a Nyugat erőtlenségét akarná bebizonyítani. Ezzel együtt az amerikai katonai akció vélhetően éppen a vegyi fegyverek megsemmisítésére irányul majd, hiszen Szíria beismerten rendelkezik ilyen fegyverekkel. A szíriai vegyi fegyverek valóban veszélyes regionális tényezővé váltak, akkor is, ha Aszad kezében vannak, s akkor is, ha a felkelők kezére jutnak.

Harmadszor, mindenki számára világos, hogy Líbiához hasonlóan nem lesz megegyezés az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Amerika hagyományos szövetségesei közül csak Törökország és Franciaország tart ki a katonai akció mellett. Még a lengyel külügyminiszter közleménye is az orosz véleményhez hasonlít. Az egyiptomi vérengzés, a líbiai katonai beavatkozás politikai következményei, és elsősorban az iraki háborúra kísértetiesen emlékeztető helyzet eredményezte a Nyugat apátiáját.

Negyedszer, a humanitárius alapokra és a vegyi fegyverekről szóló konvenciókra támaszkodó beavatkozási érvek eltörpülnek a szíriai beavatkozás lehetséges regionális és globális kihatásai mellett. Egy amerikai katonai csapás talán megváltoztathatja a jelenlegi katonai erőviszonyokat (Aszad hadserege van fölényben), de biztosan nem tudja megállítani a vérontást. Sőt, várhatóan még véresebb és kegyetlenebb folytatáshoz vezetne. Stabilitás – bármennyire brutálisan is hangzik – csak akkor következhet be, ha mindkét fél belefárad a háborúba.

Obama nincs könnyű helyzetben: nagyobb nyomás nehezedik rá, mint Aszadra! Hogy hogyan szavaz az amerikai kongresszus, az elsősorban attól függ, mi történik a következő két hétben Szíriában. Mivel Obama külpolitikájának megítélése éppen Amerika háborúinak befejezésétől függ, semmiképpen nem akar hűbelebalázs módjára odacsapni. Ám az amerikai külpolitika hiánya ékes példája a Nyugat válságának.