A szegénység csapdája

Szlovákiában ez utóbbiról az emberek többsége még csak nem is hallott, így könnyen azt hiheti, hogy egy újabb unalmas miniszteri találkozó elé nézünk. Az említett szerződések azonban mindannyiunk életét befolyásolják.

Az elmúlt hetekben ugyan több európai politikus is azzal állt elő, hogy megfeneklettek az EU és Egyesült Államok közötti tárgyalások, mások ezzel szemben azzal kecsegtetnek, hogy az ügy még messze nem lefutott. Ami biztos: az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezményt, amelyet trójai falóként használhatnak fel a kanadai és amerikai multinacionális cégek, a tervek szerint már a jövő hónap végén aláírják. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint a szabadkereskedelmi megállapodás „a legjobb és a leginkább előremutató kereskedelmi megállapodás”, hiszen a kereskedelem liberalizációjából, a globalizáció folytatásából mindenki profitálhat. Az egyezmény ellenzői szerint azonban ez éppúgy a globális nagyvállalatok érdekeit szolgálja majd, mint a TTIP, korlátozva a nemzeti kormányok mozgásterét.

Kinek van igaza? Nehéz eldönteni, hiszen mindkét tábor – a globalizáció hívei és ellenzői is – logikusnak tűnő érvekkel támasztja alá állításait, és bizonyos szempontból mindkét félnek igaza van. A Deutsche Bank napokban megjelent elemzése szerint a fejlett és fejlődő országok leggazdagabbjai nagyon jól jártak a globalizációval, de a hagyományos nyugati munkásrétegek és az alsó középosztály a globalizáció vesztese, mivel a stagnáló bérszínvonal és a növekvő egyenlőtlenségek miatt relatíve rosszabbul él, mint 30 éve. Vagyis, ha önök Szlovákia leggazdagabb emberei közé tartoznak, nyugodtan tapsoljanak Jean-Claude Junckernek, a többieknek ez nem kötelező. Akár tiltakozhatnak is. Sőt, ha eleget tiltakozunk, ha egyre nagyobb lesz az elitellenesség, az államok visszaállítják az áruk, a tőke és az emberek szabad áramlását gátló akadályokat, és a gazdagabbakat megsarcoló vagyonadó is szóba jöhet. A gazdagoknak emiatt talán valamivel kevesebb pénzük lesz, vagyis átmenetileg akár csökkenhetnek is a vagyoni különbségek. A kereskedelmi akadályok növelése azonban rontja a gazdasági hatékonyságot, aminek újra csak a legrászorultabb rétegek isszák meg a levét a növekvő munkanélküliség és a csökkenő bérek miatt. Megoldás? A fent elmondottakat figyelembe véve csak egy recept van, amit a 90-es évek egyik legismertebb magyar zenekara, a Rapülők már az 1992-ben megjelent, „Nem adom fel!” című számában közkinccsé tett: „Ne filozofálj, hidd el, az a fő, hogy sok pénz legyen és elég nő!”