A szabadulóművész

Először azt kifogásolta, hogy pártjának Boris Kollárral kellene együtt kormányoznia.

Megoldásként egy szűk és bizonytalan parlamenti többséget tudott felkínálni Igor Matovičnak, amelyet azonnal felborítana például az, ha felbukkanna a parlamentben egy abortuszokkal kapcsolatos javaslat. És ezt pontosan tudja Matovič is. Ezért aztán azt üzente vissza Kiskának, hogy akkor nyugodtan vonuljon ellenzékbe – Ficóval meg Kotlebával.

Kiska ezután mutogatta még egy kicsit az izmait a pártjában, hogy aztán az elnökség egyhangúlag elküldje őt szépen a koalíciós tárgyalások megnyitására. Miután találkozott a három másik pártelnökkel, a Za ľudínak jutó minisztériumok számát kezdte kevesellni. Hogy a kettő az kevés, mert különbség van minisztérium és minisztérium között, vannak „erős” minisztériumok, és ha neki csak két „gyenge” jut, akkor hármat kér.

Ha hihetünk annak, hogy nem a kulturális és a környezetvédelmi tárcát kínálták fel neki, akkor bizony elég merészek Kiska elvárásai. Elég csak felidézni Radoslav Procházka és a Sieť esetét, amely olyan eredményt ért el négy éve, mint a Za ľudí, és beérte egy minisztériummal.

Persze az egyik leggazdagabb minisztérium volt az, a közlekedési és építésügyi, na de a matematika az matematika.

Kiska akadékoskodása mögött talán az önfenntartási ösztönt kell keresni. Ideális megoldást próbál találni arra, mintha kormányozna is meg nem, bemegy a koalícióba meg nem is.

Részt akar venni a Smer félreállításában, de tiszta akar maradni egy olyan kormánykoalícióban, amelyben maffiamúltú vállalkozó a második legerősebb ember.

Ha nem teljesítik a feltételeit, akkor elegánsan bejelentheti, hogy ebből ő nem kér, összecsomagolhat és mehet… nyugdíjba. A kulisszák mögött egyenesen azt rebesgetik, hogy Kiska tulajdonképpen már nem is akar politizálni, nem érdekli az egész. Úgy tűnik, mintha azon hezitálna, hogy a kormányba menjen-e vagy az ellenzéki padsorokba, de legszívesebben Poprádra menne.

Mivel ilyen választási eredménnyel számára nem létezik ideális megoldás, nem lenne meglepő, ha a menekülési útvonal keresgélésével lenne elfoglalva. Ebben ugyanis a legjobbak közé tartozik. Kész szabadulóművész, ha száz évvel korábban élne, még a nagy Houdinivel is összemérhetné a tehetségét. Öt éven át minden csütörtökön elszökött Poprádra az elnöki palotából. Oda szaladt Pozsonyból rögtön a választás után, és az első sietős koalíciós megbeszélést követően is. „Komoly oka” volt rá, mondta. Igen, persze, első a család.

Ha Kiska valóban a nagy és végső menekülési tervet készíti elő, akkor nem is időzíthette volna jobban, mint a kormányalakítási tárgyalások megkezdésére.

A szerző a Trend kommentátora