A részvényesi érték ünnepe

A karácsony ma már nemcsak a keresztények ünnepe, hanem egy univerzális emberi ünneppé is vált. És nem azért, mert az egész világot úgy megfogta volna a karácsony mögött álló történet, vagy mert annyira elterjedt volna a kereszténység. A karácsony kereskedelmiesítéséért nem a katolikus egyház, nem is más keresztény egyház felelős, nem. Azt, hogy december 24-én és 25-én megannyi milliárd gyerek lesi izgatottan, hogy mi várja őt a fa alatt, azt Amerikának és az amerikai korporációk hatalmának köszönhetjük. A második világháború utáni Amerikában kialakult ipari hatalom tette lehetővé a fogyasztói termékek olcsó előállítását, és így tudtak az emberek az életszínvonal növekedése által egyre nagyobb hangsúlyt tenni a fogyasztásra, illetve az egyre nagyobb fogyasztással növekedett a társadalom életszínvonala.

Mi, emberek az elmúlt évezredek fejlődése által nagyon fogékonyak vagyunk a materiális javakra, nagyon szeretünk birtokolni valamit. Szeretjük, ha valami új, ha valami csillog, szeretünk jókat enni és inni, röviden szólva: szeretünk fogyasztani. És ha tehetjük, akkor nagyon szívesen túlfogyasztunk. Ezt persze tudják azok is, akik az emberi pszichológiával foglalkoznak, a reklám és a marketing területén dolgoznak, aminek az a dolga, hogy mindig újabb és hatékonyabb módszereket találjon, amelyekkel az embereket a fogyasztásra tudja ösztönözni. A fogyasztás fontos, mert csak ez tud több részvényesi értéket teremteni azon vállalatoknak, amelyek fogyasztási cikkeket gyártanak. És a részvényesi érték manapság a legszentebb dolog, ami ezen a bolygón létezik.

A részvényesi érték termelése az egyetlen feladata a nagyvállalatoknak. Egy termék lehet hasznos, lehet szórakoztató, és bármennyire is lehet akár olyan is, hogy forradalmian megkönnyíti az életünket, csak akkor marad piacon, ha nyereséggel el lehet adni, mert a nap végén csakis a részvényesi értékről van szó.

Most akkor hagyjunk fel az ajándékozással? Felejtsük el az ünnepi vacsorát?

Korántsem kell ilyen drasztikus dolgokat meglépnünk. A lényeg, hogy figyeljünk oda a fogyasztásunkra, és főleg tudatosan álljunk ellen a marketingesek ügyes reklámhúzásainak! Nem könnyű, főleg nem a mai korban, tudom. A tévében, rádióban s az okostelefonok által végül is egyenesen az agyunkban arra ösztönöznek minket, hogy még több ajándékot vegyünk szeretteinknek. Hisz szeretjük őket, nem? Akkor miért ne adnánk meg mindent? Azokat pedig, akik a társadalom szegényebb, kizsákmányolt végén találják magukat, nincs elég anyagi hátterük ahhoz, hogy pazar karácsonyt csapjanak össze, illetve nem rendelkeznek elegendő pénzügyi ismerettel, szívesen csalja csapdába egy bank vagy más cég, amelyik kis összegű személyi kölcsönöket oszt ki óriási kamatlábbal. Nem könnyű ellenállni a reklámoknak, de muszáj.

Az orvosok is mindig figyelmeztetnek minket karácsony körül, hogy fogjuk vissza magunkat, ne együk és igyuk túl magunkat az ünnepek alatt. És ők már csak tudják, miről beszélnek, hisz náluk landolnak ilyenkor a túlfogyasztás áldozatai.

De a materiális ajándékok túlfogyasztása is negatív hatással van az emberi egészségre. Az ajándékok beszerzése körüli stressz, az ajándékok előállításakor és bolygónkon való szállításakor létrejövő emissziók, valamint a sok szemét, ami keletkezik, megterhelik a már amúgy is túlterhelt ökoszisztémánkat, és ezt mi is megérezzük. Ezért tesszük jól, ha a fogyasztást kicsit korlátozzuk, és a hangsúlyt ismét a szeretetre, a családra, a barátságra tesszük. Mert ha továbbra is csak a részvényesi érték lesz a szent, akkor vajon mennyi karácsonyunk lesz még?