A Pljuscsenko-hatás

Tizenhárom hónap után ez az első komoly versenye, gerincében mesterséges porckoronggal. Összesen tizenkétszer műtötték, de ez volt a legkomolyabb. Sokan azt sem hitték, valaha még korcsolyázni fog. Pljuscsenko másképp gondolta. Továbbra is négyfordulatosokat ugrik. Olimpiai nevezését mégis rengeteg vita övezte. Többen inkább a fiatal orosz bajnokot, Makszim Kovtunt látták volna szívesen Szocsiban. Csakhogy Pljuscsenko Pljuscsenko, ráadásul a 2002-es Salt Lake City-i rövidprogram óta nem hibázott az ötkarikás jégen. Egy nappal a megnyitó előtt csendes az olimpiai park. A Jéghegy Korcsolyapalota sem telt meg, de így is izzik a levegő. „Zse-nya! Zse-nya!” – skandálja a tömeg. Lobognak az orosz zászlók, maga Pljuscsenko is beleszédül. „Nagyon nehéz volt. Higgyék el, nagyon nehéz volt” – mondja már diadalmas mosollyal a rövidprogramja után. Minden oka megvan az elégedettségre: most sem hibázott, megvolt a quad-tripla kombináció, a tripla axel és a tripla lutz is. Kinek számít, hogy Juzuru Hanju megelőzte? (A közönségnek nem, zúg a „Rasszija! Rasszija!”) A háromszoros világbajnok „transitionkirály”, a második pontszámban mindig nagyon magas pontokat szerző Patrick Chan például Pljuscsenko mögött van. Ez pedig jelzés a bírók részéről is: Oroszországban vagyunk, ami máshol elég lehet a győzelemhez, az itt nem biztos, hogy az. Chan ugyanezekkel az apró hibákkal máskor, más helyen vélhetően Pljuscsenko előtt állna, de most az orosz klasszis jött ki győztesen a csatából – igaz, az egyik bíró ellenállt a közhangulatnak: az összekötő elemekre (amelyekről Pljuscsenko a vancouveri olimpia előtt egy elhibázott nyilatkozatában maga is bevallotta, hogy neki olyanok nincsenek) csak 4,50 pontot adott a lehetséges tízből. De számít ez, amikor két pontozó is 9,25 pontra értékelte ugyanezt?Csak Pljuscsenko számít. A 2006-os olimpiai bajnokot állva tapsolják a kollégák is.„Ő szerettette meg velem a műkorcsolyát” – nyilatkozza Florent Amodio. „Pljuscsenko a gyermekkorom hőse” – mondja Juzuru Hanju. A közönség extázisban. Dübörög a csarnok, amikor megjelennek a kanadai Chan, a kínai Han Jan vagy az amerikai Jeremy Abbott pontjai. A sportszerűséget felejtsük el, a taps nem Channak, Han Jannak vagy Abbottnak szól, hanem annak, hogy Pljuscsenko mögött vannak. Rasszija! Rasszija!Ez is a Pljuscsenko-hatás. Ha a karizmát is pontoznák, övé lenne az aranyérem. De így is övé lehet – a csapatverseny első napja után (a Voloszozsar, Trankov páros remek teljesítményének is köszönhetően) Oroszország vezet. A bajnoki címig még hosszú az út, Pljuscsenkóra vár egy kűr is. De meg merjük kockáztatni: rajta nem fog múlni.