A példátlan levél...

Ami igazán fontos, az a kormányzat cselekvési iránya. Lívia Vaššáková miniszterelnök-helyettes a legutóbbi kormányülés után jelezte: a „2014–2020 közötti programozási időszakra Szlovákia számára elkülönített 14,5 milliárd eurós keretből június 30-ig 10,67 milliárd eurót sikerült felhasználni, vagyis még 3,83 milliárd eurót kell elköltenünk”.

Ódor vezetése alatt a kormány fel kívánja gyorsítani az uniós milliók merítését. Az egyes tárcák alternatív, gyorsított eljárások kimunkálásával igyekeznek eredményesebben működni elődjeiknél. Ez jó az országnak. Mindannyiunk érdeke, hogy minél több uniós forrás érkezzen hozzánk, és persze mielőbb. Hiszen a Covid után, az infláció rendkívüli növekedését követően, valamint a belpolitikai válság miatt is égető szükség van minden beruházható, munkahelyeket teremtő euróra.

A vázolt kormányzati intézkedésekre mondhatnánk: hát ez a normális. A válsághalmaz után felelős, gazdálkodó, sőt a jövőt sem ignoráló intézkedéscsomagok kommunikálásának lehetünk tanúi. Az Ódor-kormány egyidejűleg konszolidál és mérföldköveket rak le az utódai számára a jövőt illetően. Tudjuk, hogy nem volt ez így korábban. Különös, hogy épp az a kormány törekszik a jövő alapozására is, melynek szabott ideje van.

Valószínű, hogy az okokat és okozatokat firtatva sokféle magyarázat lehetséges. Ugyanakkor talán az sem vitatható, hogy Ódor személyisége, karaktere, a tényekhez makacsul ragaszkodó közgazdász szemlélete pozitívan befolyásolja a kormányzati döntéseket. Picit cinikusan mondhatnánk: csak nem álom, hogy kormányunk a köz javára munkálkodik?! Hát nem „álom”! Annál is inkább nem az, mert Ódor az elcsépelt klisék helyett – vagy ezeket mellőzve – olyan személyes levélben szólítja meg az érettségiző fiatalokat, mint ezidáig egyetlen „profi ” középeurópai politikus sem. Kutakodtam a `89 utáni, térségünk transzformálódó országainak a miniszterelnökei körében, de még csak hasonlóra sem leltem.

Ráadásul, Ódor levele minden jelen körülmény ellenére csupán az ország jövőjére fókuszál. Több üzenetet tartalmaz. Én az alábbi kettő, szorosan összefüggőre szeretném felhívni a figyelmet. Az első a pedagógusok morális megbecsülésének támogatása – hiszen a pedagógusok odaadó munkájuk eredményeként szaporodik a művelt, tehetséges fiatalok tömege. Az a tömeg, amely akár külföldi tapasztalatokat is szerezve visszatér hazájába és tudását, tapasztalatát az ország javára fordítja. A második fontos üzenet, lehet, hogy közhelynek tűnik, de újra és újra ismételni kell azt a tényt, miszerint színvonalas oktatás nélkül nem lesz sem versenyképes gazdasági, sem pedig kellő társadalmi fejlődés.

Ez nem nemzeti konzultáció! Nem a sokunk számára ismert bürökrata egyenlevél, mely a feladó által elvárt válaszokat sugallja, és mely egyedüli célja a direkt politikai haszonszerzés. A szerző jelleméről a levél stílusa és az alján lévő aláírás is sokat elárul: a szöveg sallangmentes, alatta pedig titulust és rangkórságot nélkülöző, simán polgári aláírás van. Ennek is fontos az üzenetértéke.

Ódor érthetően, világosan, őszintén és nagyon empatikusan azt mondja az „ország jövőjét képviselő mai diákoknak”, hogy bízunk bennetek, szükség van rátok, ha elmentek, tartsuk a kapcsolatot, hazavárunk benneteket.

Ígéri, arra törekszik, hogy olyan szabályokat és intézményeket, működő, színvonalas rendszerek létrehozását alapozza meg kormánya, ahol a művelt, kreatív emberek majd örömmel dolgoznak. S mindezt az ország és polgárai sikereinek érdekében.

Nem mellesleg, magunknak kívánnék „sok-sok magyar Ódort”! Az országnak pedig sok-sok Ódor-kormányt. Netán ez már tényleg az álom kategóriája?