A párt múltja, az ország jövője

Először is: aki e cikk olvasása előtt leadta voksát, akár ugorhat is, semmi újat nem talál e néhány sorban. De aki még tétovázik, netán a „fütyülök rá, lopnak csalnak, hazudnak” szlogennel felvértezve nem is készül voksolni, annak van némi támpontunk. Ha politikusaink lopnak, csalnak, hazudnak, akkor azt azért tehetik, mert megengedjük nekik. Mint ahogyan megengedjük nekik azt is, hogy a kampányból esztrádműsort kerekítve bármit mondhassanak, ami a hivatalos eredmények közzététele után már csak felejtendő múlt, választási bonmot.

A pártprogramok stúdiuma újságírói javallatra sem jó: egyrészt késő az indulók ígérethalmazát most átolvasni, másrészt (mi ezzel foglalkozunk naphosszat, elhihetik), úgysem találnának semmi olyat, ami átírná a politikai gondolkodást. Az egyetlen dolog, amire alapozhatunk, a pártokkal szerzett tapasztalatunk. Az összes szlovákiai pártnak van múltja. Az új pártoknak is, mert azokat nem elsőválasztók, nem is serdületlen ifjak alapították, hanem olyan emberek, akik politikai és szakmai munkáját volt elég alkalmunk megismerni.

Veszélyes az a párt, amely Mars-szondát, UFO-leszállópályát, kevés adót, nagy állami kiadásokat, ingyenes mindent ígér. Az olyan párt tök hülyének nézi a tisztelt választót, akinek csak a szavazatára és a belőle származó évi hét euróra van szüksége.

Veszélyes az a párt, amely kormányon van, és olyan dolgokat vonultat fel program gyanánt, amit négy év alatt valahogy elmulasztott szorgalmazni. Aztán az a párt is veszélyes, amely meglevő dolgokat ígér – lásd térítésmentes oktatásügy. Merthogy emlékeink szerint nagyjából hatvan éve az van e tájakon.

Kevésbé  veszélyes az a párt, amelynek szlogenjei és valós kormányzati vagy parlamenti tevékenysége legalább részleges összhangban van. Tehát az, amelyik adót csökkentene, s amikor tehette, meg is tette. Vagy az, amelyik hosszú távon megtartható nyugdíjrendszerről papol, és amikor azt támogatnia kellet, megtette.

A legkevésbé veszélyes, tehát a legmegbízhatóbb az a formáció, amelyik az ország valós problémáiról szól, és azokra keres megoldást. Pl. az, amelyik meg akarja állítani Szlovákia eladósodását. A cseh kampányban volt ilyen, és – láss csodát – be is jutott a parlamentbe, valószínűleg kormányzó párt is lesz. Szlovákiában, megjárva a déli országrészek útjainak nagy részét, egyetlen ilyen pártot sem fedeztem fel, de hitem s bizalmam abban, hogy létezik, megingathatatlan.

Ha a tisztelt olvasó, aki egyben választó is, vette a fáradtságot, és ezt a színesnek egyáltalán nem nevezhető írást elolvasta, nagyjából egy perc alatt át tudja futtatni a fejében az előző támpontokat, és pártot is tud hozzájuk csatolni. Ha hozzáteszi még azt is, amit bizalomnak, vagy kisebb bizalmatlanságnak nevezhetünk, tökéletesen alkalmas az ország sorsáról szóló voksolásra. Finoman így szerettük volna felvezetni, hogy az összes tisztelt olvasót ilyennek tartjuk.

Akkor meg ne bízzák másra!