A pálinka éve

Ahogy ereszkednek le a völgybe megbízható kiszámíthatatlansággal különböző pontokból, félig-meddig egy irányba, és bár biztosan nem beszélik meg, melyikük merre fog lesiklani, mégsem mennek soha egymásnak. Vagy hát persze előfordul, de mondjuk forgalmasabb napokon is csak úgy óránként egyszer. Kicsit olyan ez, mint amikor nyári délután a fecskék a folyó fölött repkedve legelészik a szúnyogokat. Ugyanakkor ez sem biztos, hogy pontosan így van, hiszen a szúnyogok nem tudnak olyan magasra felrepülni, mint amilyen magasban a fecskék kóvályognak, de talán az a magyarázat, hogy felviszi őket a légáramlat. De nézni ezt is jobb, mint csinálni, ezért nem hordok magammal sífelszerelést, továbbá szúnyogokat sem szoktam enni, mint a fecskék. De nézni szeretem. Valami ilyen válaszra gondolt? – nézett ismét a felespohár mögül Bandikára. Megfelel, persze, amúgy is itt az év vége – kortyolt szintén egyet amaz. Nemrég én is végiggondoltam, mi történt velem idén, leírtam pontokban egy régi kockás füzetbe. A következő oldalon pedig megpróbáltam megfogalmazni, mit szeretnék másképp csinálni jövőre. Maga nem tervez ilyesmit? Nem – felelte Ervin a tátrai menedékház teraszán, amely igazából nem is menedékház volt, csak egy rönkkocsma, és nem is a Tátrában, hanem a főváros feletti, jobb napokat is látott dimbes-dombos üdülőtelep hóágyúkkal ostromolt lejtőjének oldalában. De azért valamit csak kívánna a jövő évre, ha kívánhatna – erőltette tovább a témát Bandika. Persze, felelte Ervin, azt kívánnám, hogy legyen a világban kevesebb reklámfelület. El kéne fogadni egy törvényt, hogy ahol idén még reklámfelület van, oda jövőre kerüljön egy cserép muskátli. Vagy pálinka, szólt közbe Bandika. Vagy pálinka, helyeselt Ervin. Abban szintén megegyeztek, hogy egy ilyen törvény végrehajtása előtt mindenképp szükség lenne néhány hatástanulmányra, hogy a hivatalos szervek és a közvélemény pontos képet kapjon arról, hogyan befolyásolná a környezetet, a költségvetést, meg életünk egyéb fontos tényezőit az új szabályozás. Abban viszont nem voltak biztosak, van-e az országban annyi pálinka, mint amennyi reklámfelület. De hitték, hogy van, mivel tudták, hogy hittel a lehetetlen is valósággá válhat. Legjobb reklám a pálinka – 2018 pedig a pálinka éve –, véglegesítették később üveges szemekkel a pálinkampány jelmondatát is. Úgy érezték, megtették a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az ideinél jobb évük legyen. Holott nem volt bajuk az idei évvel sem különösebb, hiszen okosak is voltak, meg szépek is, meg szerények. Szerettek az új kihívásokra reagálni, azt az egyet viszont még nem tudták elképzelni, hogy rovarokat egyenek, még akkor sem, ha megbízható forrásból hallották, hogy a bolygó lakóinak (emberiség) hosszú távú élelmezésében a rovaroknak egyre több szerep jut. Lehet, hogy gyerekeink ötven év múlva hangyapálinkával köszöntik majd az új évet? – kérdezte egyre nehezedő szemhéjai mögül Bandika. Az könnyen lehet – húzta fel kabátján a cipzárt Ervin – ugyanis már tavaly meg idén is több volt a kertünkben a gyümölcsfákon a hangya, mint a gyümölcs. Be kell kenni mésszel vagy ragasztóval a fa törzsét, és nem másznak fel – közölte Bandika. Jó – itta ki a maradékot Ervin.