A nyúl

 

Ugyanígy járhatnak azok is, akik tegnap a kereskedelmi tévék ízléstelen műsorairól vitáztak a kulturális minisztériumban. Mondani sem kell, hogy a legtöbben (az előadók és a közönség közül is) a fiatalságra veszélyesnek tartják azokat a műsorokat,amelyek vulgáris megnyilvánulásokkal, erőszakkal és mezítelen testek mutogatásával próbálják növelni az adott csatorna nézettségét. Korlátozás márpedig kell, hangoztatják. Marek Maďarič kulturális miniszter szerint még mindig elfogadhatatlan érv, hogy az emberekre kell bízni, mit nézzenek. Azzal, hogy nem bízzuk az emberekre, mit nézzenek, hülyének nézzük őket. Oktondi kis cserebogaraknak, akik nem képesek eldönteni, mi kell nekik, és mi nem. Ez egyébként sok esetben így is van: az üzletekben is az akciós áru fogy el a leghamarabb, készüljön akár darált gumicsizmából. A tévében is megnézi a nép a valóságshow-t, mert épp ez van. Az ilyen típusú emberek viszont akkor sem fognak Shakespeare drámafeldolgozásokat vagy dokumentumfilmeket nézni, ha egész nap azt sugározná a tévé. Érdekes, miért éppen a szexualitással és a vulgarizmusokkal van baja a miniszternek. Az, hogy generációk nőnek fel limonádé-szappanoperákon és a nem annyira brutális, de azért valamennyire mégiscsak brutális bűnügyi sorozatokon, az nem akkora baj, mert az a szürke közepet képviseli. 2012-őt írunk, eljutottunk oda, hogy a gyerekek gyakorlatilag azzal kerülnek kapcsolatba, amivel akarnak. Erőszakkal, szexsszel, drogokkal (na és persze a rock'n rollt se hagyjuk ki). Nem megtiltani kell nekik a dolgokat, hanem megmagyarázni. Mert mindig a tiltott gyümölcs a legérdekesebb. Azon vitatkozni 2012-ben, hogy mi legyen a tévében -időpocsékolás. Tíz-húsz év, és már senkinek nem kell majd tévé, mindenki előkapja a hordozható zsebcomputerét (ahogy már most is sokan), és néz rajta, amit akar. Miniszter úr, hát elszaladt a nyúl!