A nyelvtörvényről másként…

Azt is gondolhatnók hát, kár bírálni azokat a magyar közszereplőket, akik a kezdetektől arra játszottak, hogy a lehető legnagyobb mértékben eltúlozzák az inkriminált jogszabály szlovákiai kisebbségekre, jelesen a szlovákiai magyarokra vonatkoztatható negatív hatásait.

Korántsem biztos azonban, hogy az efféle szemlélet nem okozott és nem okozhat a továbbiakban is jóvátehetetlen károkat. Közvetve a magyar nemzetnek, közvetlenül pedig azoknak a szlovákiai magyar közembereknek, akiket folyamatosan az államnyelvtörvénnyel ijesztgetve kívánnak magyarnak megtartani bizonyos politikai körök.

Látszólag! Hiszen például a Magyar Koalíció Pártja és az Orbán-kormány nyelvtörvény-ügyben nyomuló politikusai sem biztos, hogy elsősorban a szlovákiai magyarok érdekében rettentettek és rettentenek állandóan nemzethalállal a szlovák államnyelvtörvény ürügyén. Épp úgy a maguk politikai pecsenyéjét sütögethették és sütögethetik ugyanis, mint azon szlovák kollégáik, akik a szlovák társadalomban vélt és valós történelmi traumák okán tagadhatatlanul diagnosztizálható hungarofóbiára építve, szavazatmaximalizálási szándékkal ötöltek ki egy olyan jogszabályt, amely evidens módon a legintimebb állampolgári szférába, a nyelvhasználatba, a kulturális értékrendbe barmolna bele. Sikerrel azonban kizárólag abban az esetben, ha maguk a közvetlenül érintettek, vagyis a szlovákiai magyarok elhiszik, hogy az állam nem más, mint valami polgárainál, vagyis náluk magasabb rendű fenomén…! Arról a téveszméről van szó, hogy egy állam apparátusa jogosan befolyásolhatja, mit és milyen nyelven gondolkodjanak az államról és annak államhatalmi eszközökkel privilegizálni szándékozott nyelvéről az államot alkotó polgárok…!?

Az efféle módon sarokba szorított állampolgárok eleve az ellenség nyelveként viszonyulhatnak az államnyelvhez. És épp úgy nem fogják elsajátítani azt, mint a kommunista diktatúra idején kötelezően oktatott orosz nyelvet.

Nem biztos, titkon nem egy ilyen célt követnek-e az államnyelvtörvény szlovák ideológusai? Holott kifelé azt prédikálják, az államnyelv kötelező használata azért szükséges, hogy integrálódhasson az államba(!?) annak minden idegen nyelvű állampolgára…

Nyilvánvaló, a szembeszegülők, akik az államnyelvtörvény miatt az ellenség nyelveként kezelik majd az államnyelvet, biztosan nem kérnek az efféle integrációból. Ezért előbb-utóbb elvesznek a szlovák állam számára. Akár úgy, hogy feladják az állampolgárságukat…

A tudatlanságuk miatt, avagy épp a vonatkozó félelem légkörét tudatosan generáló szlovákiai magyar és magyarországi politikusok propagandája által megfélemlítettek pedig a feltételezett könnyebb ellenállás irányában haladva könnyen beadhatják a derekukat. Magukévá téve a törvény által felsőbbrendűnek, de minimum saját anyanyelvüknél értékesebbnek sugalmazott államnyelvet. Majd, ha ők maguk nem lesznek is képesek rövid úton „szlovákká integrálódni”, gyermekeiket előbb-utóbb, úgymond a könnyebb érvényesülés érdekében hagyják majd mások, konkrétan a szlovák tannyelvű oktatási intézmények által szlovákká nevelni!

Kétségtelen, mindkét szélsőséges helyzet, mármint a szlovákiai magyar identitás dacból, illetve gyávaságból történő feladása előbb-utóbb minden szinten a szlovákiai magyarság marginalizálódásához vezethet.

Egy ilyen végkifejlet viszont, lássuk be, sokkal inkább a szlovák nemzetállamról álmodó nacionalisták érdeke, mintsem a szlovákiai magyar meg a magyarországi politikusoké. Feltéve, ha utóbbiak, mármint a szlovákiai magyar és magyarországi politikusok a nyelvtörvény ürügyén nemcsak politikai karriert akarnak védenceik hátán gründolni, hanem érdemben szeretnék képviselni a szlovákiai magyar népesség érdekeit.