A nemzeti büszkeséggel fűtött mozdony nem lesz gyorsabb

Danko előbb kiutálta a RegioJetet a Kassa–Pozsony vonalról (hogy miként, abba ne menjünk bele, elvileg ő ugye házelnök és nem közlekedési miniszter), majd legújabban kijelentette, büszkének kellene lenni a vonalon lassan vánszorgó szlovák vonatokra. Önmagában a nemzeti büszkeségtől fűtve azonban nehéz időre beérni Kassára vagy Pozsonyba, a RegioJet kárörvend és visszatérne. A két fél ütésváltásaira azok fizethetnek rá, akikről a piaci versenynek szólnia kellene – az utasok.

Danko nem csinál titkot belőle, nyíltan utálja a sárga vonatokat, a legszívesebben talán teljesen kiszorítaná a piacról a RegioJetet. Határozott álláspontja mögött találhatunk némi személyes ellenszenvet, egy kis magánjellegű mutyit, hiszen az SNS-hez kötődő vállalkozók járnának jól a vasúti megrendelésekkel, valamint némi olcsó populizmust is, mivel a szlovák vonatok üzemeltetése jól hangzik, csak épp megfelelően gyors mozdonyokat nem gyárt a hazai ipar.

Ám a RegioJetet sem kell félteni. Egyrészt igaz, hogy a társaság a jelenlétével megváltoztatja a vasúti közlekedési kultúrát, hiszen versenyre készteti az állami vasutat. Másrészt legalább annyira igyekszik aktív politikai és gazdasági nyomásgyakorlással lazítani a rá vonatkozó szabályokon, mint amennyire próbálja maximalizálni a saját hasznát. Radim Jančura volt már Marian Kotleba pajtása is, mikor a besztercebányai távolsági buszjáratok működtetési engedélyéhez kellett a megyefőnök segítsége. A Dankóval való háborúskodás eredményeképp a RegioJet Kassa–Pozsony járatait a benne rejlő lehetőségek ellenére sem tudja fenntartani, hiszen a szerelvények kihasználtságát a diákok és nyugdíjasok ingyenes utaztatása és az IC-járatok újraindítása is rontja.

Alapesetben azt feltételezhetnénk, hogy ha egy piaci szereplő és egy csúcspolitikus harcol egymással, abból az utas profitál, hiszen voltaképpen mindenki a fogyasztót védi. Mégsem ez a helyzet, hiszen Kassáról nemhogy egyszerűbb eljutni a fővárosba, hanem még tovább tart, ahogy a déli, Komárom–Pozsony járat utasai is naponta megküzdenek a zsúfoltsággal. Mintha egy civilizált vasúti cég számára egyszerűen lehetetlennek tűnne teljesíteni azt a küldetést, hogy egy vonat egyszerre legyen gyors, olcsó és kényelmes – helyette szolgáltat e három lehetőségből kettőt. Danko és Jančura története aligha ér véget, minden bizonnyal látunk még RegioJetes óriásplakátokat a politikáról, ahogy a Pozsony–Kassa vonal is túlságosan vonzó ahhoz, hogy a cseh vállalat lemondjon róla.