A német kancellár esete Kínával

Pár évvel ezelőtt egy ilyen látogatásnak csak limitált hírértéke lett volna, de a világ sokat változott az elmúlt években, és sokat változott maga Kína is. A globális koronavírus-járványnak köszönhetően Kína egy sokkal zárkózottabb ország lett, és ez rányomta bélyegét az ország nemzetközi kapcsolataira is. Hszi Csin-ping elnök több mint két évig nem hagyta el Kínát, és az oda tartó magas szintű politikai látogatások is nagyon megritkultak. A világméretű koronavírus-járvány kitörése óta Olaf Scholz volt az első jelentős nyugati ország vezetője, aki személyesen látogatott el Kínába. A látogatás időzítésének köszönhetően elmondható az is, hogy a német kancellár volt szintén az első nyugati vezető, aki találkozott Hszi elnökkel azután, hogy az a legutóbbi pártkongresszuson megerősítette a pozícióját a Kínai Kommunista Pártban.

Ami viszont igazán fontossá tette Olaf Scholz látogatását, az az, hogy Kína és a Nyugat kapcsolata az elmúlt években láthatóan megromlott. Kína egyre nyíltabban vállalja gazdasági, technológiai és politikai ambícióit, amit az USA-ban és Európában egyre növekvő gyanakvással figyelnek. Az Európai Unió már egy ideje rendszerszintű riválisként tartja számon Kínát, és ez ráveti árnyékát a két fél gazdasági és befektetési kapcsolataira is. Ennek ellenére viszont Kína az unió kulcsfontosságú kereskedelmi partnere, és sok európai nagyvállalat fontos profitforrása. Ez különösen igaz Németországra, melynek Kína egyik legnagyobb külföldi felvevőpiaca. A német autóipar súlyos eurómilliárdokat fektetett be az elmúlt két évtizedben Kínában, és ennek köszönhetően a Volkswagen, a Daimler és a BMW éves bevételeinek harmada ma innen származik.

A német kormányok az elmúlt két évtizedben mindig jó kapcsolatokat ápoltak Kínával, de Németország orosz energiafüggőségét látva a német gazdasági és politikai elit egy része egyre hangosabban figyelmeztet a Kínával szemben kialakuló gazdasági és technológiai függőségre. Hasonló hangok hallatszanak az EU más tagországaiból is, melyek figyelmeztetnek arra, hogy Németország nem tanult az Oroszországgal való kapcsolataiban elkövetett hibákból, és hogy a német kancellár útjával megbontja az uniós egységet éppen akkor, amikor közös fellépésre volna szükség. Tény az, hogy a német külpolitika „változás a kereskedelem útján” nevű koncepciója Oroszország esetében látványosan csődöt mondott, és az elmúlt években Kína is egyre inkább autoriter országgá változott annak ellenére is, hogy az országot kiterjedt gazdasági kapcsolatok fűzik a Nyugathoz.

Olaf Scholz Kínában egy nagyon vékony kötélen próbált meg egyensúlyozni a kritikus hangnem és a gazdasági együttműködés között. Kérdéses, hogy ez a kötéltánc meddig folytatható annak fényében, hogy Európa és Kína politikai kapcsolatai folyamatosan romlanak. A német kormánynak mindamellett érdemes észben tartania azt is, hogy a kínai vállalatok a közelmúltban a német vállalatoknak is köszönhetően hatalmas technológiai fejlődésen mentek keresztül, és ma már sok iparágban ezek komoly ellenfeleivé váltak. Németország még Európa legnagyobb gazdaságaként sem tudja egyedül felvenni a versenyt Kínával, ezért fontos, hogy a német kormány is megértse azt, hogy ebben az esetben is az egységben van az erő. Amikor 2019-ben Emmanuel Macron látogatta meg Kínát, kíséretében volt az Európai Bizottság egyik tagja és a német kormány egyik minisztere is. Ez az európai egységnek egy olyan jelzése volt, ami most Olaf Scholz útjából teljességgel hiányzott.