A nem politikus

Eltelt hat év, és Kollár 126 037 preferenciaszavazatot kapott, ezzel kormánytagokat és veterán politikusokat is maga mögé utasított, és egy 6,62%-os párt élén sétálhat be a parlamentbe. Ha mindezt hatéves, koncepciózus pártépítő munka eredményeként érte volna el, senki sem lepődne meg (igaz, a szombaton döntő trendeket figyelembe véve be sem jutott volna). Ám most mindazok, akik más – jobb híján használjuk ezt a szót –, standard pártokban évekig alapszervezeti tagként szívtak, járási, megyei szinten politizáltak, hogy végre felkerülhessenek a parlamenti listára, előbb esélytelen, utóbb, egy következő választásnál már befutó helyre, csikorgathatják a fogukat. Kollárnak ugyanis sikerült reprodukálni Igor Matovič és családja 2010-es bravúrját, politikusi múlt és párt nélkül berobbanni a politikai életbe, s nem heccpártként, mint a Pali Búcsúpohara Vidám Politikai Párt. A nagy bajuszú mozdonyvezetőre ugyanis a kampány zárultával már emelhettük is a búcsúpoharunkat, Kollár meg a most bejutott pártok közül az egykor kormánytényező Hidat is maga mögé utasította.

Kollár persze bejáratott márkanév, igaz, nem politikusként, és nem is kétségkívül létező gazdasági érdemeivel került a (bulvár)lapok címoldalára, hanem buja szerelmi életével. Ismertségét tehát nem nulláról kellett felépítenie. A bulvár multiapukának nevezte el őt, érdekes módon a hálószobabeli rotáció ellenére a hölgyválasztók körében is rendkívül népszerű volt. Celebpárttal korábban is próbálkoztak már parlamentbe jutni, a szlovák zsurnalisztikába örökre beírta magát például Nora Mojsejová sajtótájékoztatója, melyen, miközben az asszony beszélt, Braňo Mojsej egy gorillajelmezben ugrált. A sajtóesemény sokáig az alulmúlhatatlan kategória fokmérője maradt, a választásokon mégsem sikerült a botrányossággal arányos eredményt produkálni.

Kollár politikailag üres, pártjának nincs választási programja, így sikere valamelyest az irracionalitás diadala is, azt mutatja, hogy a választónak valóban a szívében van a döntés, a racionalitás hajlamos háttérbe szorulni a paraván mögött. Korábban voltak választások, amelyek az ország irányultságáról és a társadalmi értékekről szóltak. Az első szabad mellett kétségkívül ilyennek tarthatjuk az 1998-ast, a 2002-est, és a 2010-est is. Ebben a mostaniban az értékek háttérbe szorultak, kiszorították őket a felszínes lózungok. Ennek az össztársadalmi értékválságnak a nyertese Kollár, a nem politikus. De most már az. Ne írjuk le élből, meglátjuk, a rendszeren belül mit tud mutatni. Annyi biztos, hogy itt a nulláról indul.