A nagy pofon

Felmerül a kérdés, vajon mit rontottak el a Smer stratégái, hol számolták el magukat annyira, hogy képesek voltak belefutni egy ekkora pofonba. Marek Maďarič kulturális miniszter, Fico kampányfőnöke vasárnap megpróbálta megmagyarázni a lehetetlent. Szerinte Fico 40 százaléka nem olyan rossz, szinte megegyezik a Smer két évvel korábbi parlamenti eredményével, és bármely más szlovákiai párt álmodni se merhet akárcsak a megközelítéséről sem. Maďarič szerint a Smer a legjobb jelöltet állította, és erről az első pillanattól kezdve az utolsóig mindenki meg volt győződve. Míg az első állításával mélyen egyet lehet érteni, a második több sebből vérzik. Úgy tűnik, a Smerben elejétől fogva összekeverték az államfőválasztást a parlamenti választással, és mintha elfeledkeztek volna a 2004-es államfőválasztásról. Itt nem elég az első fordulóban elhozni a legtöbb szavazatot, a jelöltnek a második fordulóban a saját oldalára kell állítania a szavazók több mint ötven százalékát. Márpedig Fico amellett, hogy a baloldali szavazók körében a legnépszerűbb politikus, az ellenzéki oldalon a leggyűlöltebb – és ezzel a Smerben is tisztában kellett lennie mindenkinek.

A politikában rövid távon a gyűlölet a szeretetnél erősebb tapasz. A 2004-es elnökválasztás azért lehetett volna intő jel a Smer számára, mert Ivan Gašparovič, az akkor éppen politikai hullának számító ex-HZDS-es politikus verte el a második fordulóban Vladimír Mečiart, pont a jobboldali szavazóknak köszönhetően. A Smer nyilvánosan sosem fogja bevallani, de úgy tűnik, a kormánypártnak egy kevésbé megosztó személyiséggel valószínűleg nagyobb esélye lett volna. Újra Maďaričot idézném, aki szerint a választási kampányban nem csak Kiska ellen folyt lejárató kampány, Robert Ficót is minden erővel támadták. Ha a Smer más jelöltet állít, a siker valószínűbb lett volna. Nem biztos, hogy nyer, de nem kap ki ilyen csúnyán. Madarič szerint Fico mondta ki a végső szót, ő akart indulni, és erről senki sem akarta lebeszélni a pártban. Így nyugodtan megállapítható, hogy a miniszterelnök saját hiúságának áldozata lett, mert elhitte, nincs olyan ember, aki mögé vele szemben felsorakozna a szavazók többsége. Nos, kiderült, hogy van, de azt is be kell ismerni, hogy ehhez óriási adag szerencse is kellett, mert egy jobboldali pártjelöltet valószínűleg legyűrt volna Fico.

Bár szombaton éjszaka, a vereség elismerésének pillanatában nem tűnt annyira összetörtnek, ez után a pofon után nehezen fogja összeszedni magát, s a hátralévő két évet nagyon keserű szájízzel kormányozza végig.