A művészet mint luxushobbi

A kormány támogatásával induló, technológiai ismeretek megszerzését népszerűsítő kampány vizuális megjelenítésétől a kulturális miniszter is gyorsan elhatárolódott, a poszteren ugyanis egy balerina látható, amint épp felveszi spicc-cipőjét, a szöveg pedig így szól: Fatima következő állása lehetne a tech-szektorban is (csak ő még nem tud erről). 

Ennél érzékletesebben nem is lehetne ábrázolni, mennyire alacsony a művészek presztízse a kormány szemében – abban az országban, ahol kimagaslóan pezsgő a kulturális élet, pontosabban az volt a pandémia előtt. Hiába távolították el sebtiben a plakátokat valamennyi platformról, a botrány tovább dagad. Az Angliai Művészeti Tanács szerint a politikusok ezzel színt vallottak, hiszen fel sem fogták, mennyire sértő és lealacsonyító a művészekre nézve ez az üzenet. Becslésük szerint a kulturális szektor évente több mint tízmillió fonttal járul hozzá a brit gazdasághoz, a kormány ennek ellenére hosszú hónapokig nem tett semmit az ágazat megmentéséért. 

Nos, ha Angliában sem látják, milyen kiszolgáltatott helyzetbe került a kulturális szféra, mit várhatunk mi itt, Szlovákiában, ahol az illetékes minisztérium azt sem tudja, hányan dolgoznak ezen a területen? A közvélekedés pedig valami olyasmi, hogy azok a művészek, akiknek nincs „rendes munkájuk”, ügyesen kihasználják az állami támogatást a hobbijukra, és jobban élnek, mint a „dolgozó emberek”. 
Rögtön eszembe jutott az a hihetetlen történet, amit a Komáromi Jókai Színház egyik színésze mesélt nekem. Egy nagyobb községben vendégszerepeltek, az előadás után a helyi önkormányzat megvendégelte a társulatot. A fogadás vége felé a polgármester kedélyesen érdeklődött, hogy ezt fő állásban csinálja-e a művész úr, vagy van civil szakmája is. Egy másik ismerősömtől egy másik buliban újdonsült cimborái szintén megkérdezték, mivel foglalkozik. „Komolyan, színész vagy, de menő!” Az illető elmondta, hogy ki sem lát a munkából, öt bemutatójuk van idén. „Tényleg? És az év többi napján mit csináltok?” 

Már akkor sem tudtam nevetni ezen, mostanra pedig a maradék humorérzékem is elpárolgott. Amikor a kormányfő ismertette a központi válságstáb javaslatát, hogy újabb 90 napra hosszabbítsák meg a szükségállapotot, ezekre a tehetséges, kreatív emberekre gondoltam. A zenészekre, színészekre, táncosokra, filmesekre, hang- és fénytechnikusokra, akik most megtudták, hogy tavaszig akár el is vonulhatnak téli álmot aludni – a medvéknek olyankor annyira lelassul a metabolizmusuk, hogy evés nélkül is elvannak hosszú heteken át. És keresgélni kezdtem egy ide vonatkozó karikatúrát, amelyen szeptemberben jót nevettem – talán utoljára ebben az átkozott évben. Nem lett meg, úgyhogy elmondom, mi volt rajta.

Egy egyenruhás pilóta szomorúan áll az üres reptéren, vele szemben egy gitártokot szorongató, hosszú hajú fickó, aki a következőt mondja: „Képezd át magad valami másra, ezt meg tartsd meg hobbinak!”