A műtét sikerül, a beteg meghal

A költségvetési bevételek egyelőre a terveknek megfelelően alakulnak, úgy látszik, Kažimír pénzügyminiszter és a kormány hátradőlhet, jó úton halad az államháztartási hiány leszorítása. Csak valahogy ellentmondást látni a többi gazdasági hírrel összevetve. A növekedés üteme lassul, az új év rekordnagyságú (2004 óta nem tapasztalt) munkanélküliséggel köszöntött be, drámaian, mintegy 300 ezer fővel esett vissza a Szociális Biztosítónál bejelentett megbízási szerződésre dolgozók száma. Az első negyedévben abszolút rekordot döntött a cégek elleni csődeljárások száma, és csökkent a foglalkoztatottság. Mintha az adatok nem is ugyanabból az országból származnának. Az ellentmondás azonban csak látszólagos és viszonylag könnyen feloldható. A közszféra költségvetéseinek bevételei és kiadásai között tátongó lyuk nagy része úgy is eltüntethető, hogy a kormány (részben) megdézsmálja a második nyugdíjpillért, valamint adó- és járulékemeléssel még több pénzt sajtol ki az emberekből. Az Európai Uniót (sajnos) különben sem érdekli, hogyan csökkent a hiány a bűvös 3%-os határ alá, a lényeg az, hogy ott legyen. Ennek az ára viszont az lehet, hogy az intézkedések megfojtják a növekedést, az érintett ország beragad egy stagnáló, a versenytársakhoz képest folyamatosan lecsúszó állapotba. Orbán Viktor erről sokat tudna mesélni (de természetesen nem fog). Sajnos, Szlovákia is ezt az utat választotta. A nemzetközi tapasztalatok azt igazolják (ezt széles körű, jórészt egybevágó empirikus szakirodalom bizonyítja), hogy a hiányt általában azok az országok tudták eredményesen csökkenteni (a növekedés megfojtása nélkül), ahol a konszolidáció nagy része a kiadási, és nem a bevételi oldalon valósult meg. Azaz főként az állami költekezést fogták vissza, és nem az emberektől próbáltak még több pénzt elvonni. (Ezt tette a rövid életű Radičová-kormány is 2011-ben, kb. kétharmad-egyharmad arányban.) Ha már mindenképpen adót emelnek, akkor a fogyasztásra és a vagyonra (nem pedig a munkára és vállalkozásra) nehezedő közterheket javasolják emelni, mert ezek kevésbé lassítják a gazdaságot. Ehelyett Fico és csapata úgy döntött, hogy a konszolidáció nálunk kizárólag a bevételi oldalon fog megvalósulni. A spórolásról csak beszélnek, de ez kamu duma, mert az állami kiadások idén nőnek a tavalyihoz képest, márpedig hogyan lehetne úgy spórolni, hogy többet költünk. Ráadásul a munkára és a vállalkozásokra nehezedő terheket srófolták fel, vigyázva arra, hogy a dolgozók egyetlen kategóriája se maradjon ki. A cégeket terhelő társasági adó pedig már nálunk a legmagasabb, a Baltikumtól a Fekete-tengerig. Röviden: viszlát, növekedés, légy üdvözölve, stagnálás!A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója