A megyék megvédése

A Híd viszont ráfizetett arra, hogy nem tudott (vagy nem is akart) megfelelő jelölteket találni a választásokra, a párt szerkezeti gondokkal küzd.

A Magyar Közösség Pártjának megyei választáson elért eredménye egyértelmű siker, hiszen a legtöbb régióban megőrizte pozícióit. A jó szereplés nem volt annyira egyértelmű, mint utólag tűnhet, hiszen négy éve, a 2009-es megyei választás volt az első a Híd számára, s az a voksolás csak a terep előkészítését jelentette számára. Az akkori eredményekhez képest úgy tűnt, a Híd most csak nyerhet, az MKP pedig veszíthet. Ráadásul a parlamenti, majd a helyhatósági választásokon az utóbbi években alaposan átrendeződtek az erőviszonyok. Ehhez képest a megyéket megvédte az MKP, na de miért?

Az állandóság az alapja annak, miért ítélheti sikeresnek a választási szereplést a párt. Az MKP-szimpatizánsok gazdagodtak egy egyértelmű, kollektív sikerélménnyel (amit egyébként elsősorban a nyugati régióknak köszönhetnek, középen és keleten azért több helyen vannak problémák). Nagy szükség van a hasonló élményekre és pozitív impulzusokra, hiszen az MKP idén már harmadik éve nincs parlamentben, a megyei bástyák megtartása viszont rámutatott, hogy tud mit kínálni a szimpatizánsain túl a politikusainak is.

A kedvező összképet egyetlen dolog ronthatta volna el – Berényi József sok rizikóval járó és kis híján rosszul elsülő indulása a megyefőnöki választáson. Még a második hely megszerzése után is tér nyílt az eredmények veszélyes értelmezése előtt, hiszen az MKP elnöke mellé mérhető egyéni népszerűségben felzárkózott Nagy József, aki ráadásul nem is a Híd első embere. Berényi ugyanakkor az egyenlő erők küzdelméből a lehető legszerencsésebben keveredett ki, elérte kitűzött célját és második lett Nagyszombat megyében. Ebből akár komoly stratégiai előnyök is származhatnak. Ha a pártelnök képes érdemi egyezségre jutni a szlovák jobboldallal, az MKP akár kitörhet abból a karanténból, ahová az utóbbi években jutott. Amennyiben pedig a választók memóriája is kegyes lesz, akkor évek múltán nem a kis különbség, hanem az MKP jelöltjének második és a Híd-jelölt negyedik helye marad meg a köztudatban.

A Híd egyértelmű vereséget szenvedett az MKP-val szemben, viszont ennek a vereségnek a mértékét és jelentőségét a 2009- eshez hasonlóan nem szabad túlbecsülni. A párt megyei választásokon induló funkcióhalmozói (Nagy József, Érsek Árpád vagy Gál Gábor) jól szerepeltek. A második vonal viszont teljes egészében hiányzik a pártnál. A végletekig központosított Híd-vezetés négy év alatt sem tudta kinevelni azokat a kádereket, akik nem a legfelső és legalsó, hanem a középső, megyei szinten fel tudják venni a versenyt az MKP-val. A Híd ezzel együtt az MKP eufóriájával veszíthet a legtöbbet, hiszen saját választóit is elkedvetlenítheti az eredmény. Összességében tehát az MKP–Híd különmeccset az MKP nyerte, de ezt a nagyon látványos sikert a győztesnek és a vesztesnek is a helyén kell kezelnie, s csak óvatos következtetéseket lehet levonni belőle a későbbi választásokra nézve.