A Mečiar-kód

Erre fel a lengyel szejmben pénteken elszabadult a pokol, és olyan dolgok hangzottak el, mint nálunk a legvadabb mečiari időkben. Hiába, a politikai kalandorok tájainkon nagyon egyformák. 

Beata Szydlo miniszterelnök, aki Jaroslaw Kaczyńskinek, a Jog és Igazságosság (PiS) párt elnökének kézi vezérlésével kormányoz, kijelentette, hogy az uniós intézmények megsértik Lengyelország szuverenitását és aláássák a lengyel demokráciát. Húsz éve pontosan ezt tette Vladimír Mečiar – bárminemű külföldi kritikát a Szlovákia ellenségei által indított támadásnak nevezett. És Varsó most ugyanazt a szótárt használja, mint akkor Pozsony: a kormány csak az ország polgárainak gazdasági és egyéb érdekeit védi, és ezt a gonosz Brüsszel rossz szemmel nézi.  Persze, ez már húsz éve is hülyeség volt… Aki még emlékszik néhány pikáns részletre 1996-ból, a hasát fogja a nevetéstől, hogy 2016-ban ugyanezt fecsegik a lengyel kormánypártiak. Például rájöttek, hogy a lengyel „ellenzéki” sajtó tagjai sose írják azt, hogy „Lengyelország”, hanem „az ország” kifejezést használják, és ez biztos jele annak, hogy nem valódi hazaffyak, sőt idegenszívűek. 
Hiába, ha valaki rossz útra téved és akkor sem képes elhagyni azt, ha minden észérv emellett szól, akkor már nem a maga ura, mert arra megy, amerre az út visz. Persze a lengyel „államelnök”, ahogy Kaczyńskit nevezi mindenki, egyáltalán nem ostoba, de semmi sem tudja eltántorítani az abszolút hatalom felé vezető úttól, így aztán kénytelen ostobaságot mondani, amivel az egész országnak árt.  Amikor Bill Clinton volt amerikai elnök pár napja azt mondta, hogy a lengyel és a magyar vezetés számára túlságosan terhes a demokrácia és a Putyin-féle autoriter rendszerek csodálói, Kaczyński azt üzente neki, keresse fel a pszichiáterét. Ezen aztán úgy felbátorodott Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök-helyettes, hogy Hillary Clinton és a Donald Trump versengését ahhoz hasonlította, mintha a pestis és a kolera közül kellene választani. Közben meg mindenki tudja, hogy Lengyelországnak létfontosságú a NATO védőernyője szuverenitása és biztonsága megőrzése érdekében, és így a mindenkori amerikai elnökkel jó, vagy legalábbis korrekt viszonyt kellene ápolni. Az igazi őrület, hogy miközben a lengyel vezetők egyáltalán nem hisznek Moszkvának, úgy viselkednek, mintha Putyin legjobb ügynökei lennének. 
A közép-európai észvesztés korábbi és friss példái jól mutatják, hogy nincs az a biztonsági és integrációs szövetség és garanciarendszer, amit a nép szuverén döntési joga ne tudna választásokkal megingatni. Közben a nép saját magát bünteti ezzel azokért az igazságtalanságokért, amelyeket ellene követtek el.