A létező Mikulásról

Legalábbis a felnőttek szemében, akik már hetek óta mondogatják nekik, hogy igyekezzenek, mert nincs sok idő helyrehozni a csibészségeket, kisebb-nagyobb hisztiket, szándékos vagy véletlen rongálásokat, csúnya beszédet, verekedést, titkos kütyüzést stb. Bizony, volt itt mindenféle az elmúlt évben, de talán még sikerül pozitív benyomást kelteni...

Ezt azoknak írom, akik már tudnak olvasni és szokták lapozgatni a felnőttek újságját. Nos, ti biztosan tudjátok, hogy a Mikulás mindent számon tart, mindenkit figyel egész évben. Ez fárasztó meló lehet, még akkor is, ha csak a gyerekek tartoznak hozzá. Szerintem biztos, hogy vannak segítői, akik helyettesítik őt, amíg alszik, ebédel vagy takarít odahaza. Aztán összesítik az eredményeket, és december 6-ra kijön a végleges pontszám, amely alapján az illető gyerek besoroltatik a jók vagy a rosszak közé. A jók ajándékcsomagot kapnak (vagy ha ki merik tenni a méregdrága csizmájukat az ajtó elé, akkor abban találnak édességet), a rosszak pedig virgácsot.

De vajon hogyan alakult ki ez a megfigyelésen alapuló pontozási módszer?

Élt egyszer régen, Myra városában egy püspök, bizonyos Miklós, aki segített egy elszegényedett nemesembernek kiházasítani a lányait – mert komoly hozomány nélkül a három „eladó” lány nem talált volna férjet. Ilyen cudar szabályok uralkodtak akkoriban. Miklós az éj leple alatt egy arannyal telt erszényt dobott be a szegény ember ablakán, aki legidősebb leányát így tisztességesen férjhez tudta adni. Az elkövetkező években így tett a másik két lánnyal is. A harmadik évben azonban zárva találta az ablakot, mert odakint hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre, és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat. A harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá, az arany így éppen belehullott a harisnyába.

A névtelen adakozó kiléte azonban kitudódott, mert az apa megleste őt, hogy megköszönje neki az ajándékot. Miklós erre azt mondta, egyedül Istennek tartoznak köszönettel. A nép pedig elnevezte őt Noel Babának, ami azt jelenti „ajándékozó apa”. A 19. században a városokban fokozatosan elterjedt a hír, hogy az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe édességet, déligyümölcsöt tesz valaki december 6-án. És csodák csodája, tényleg így történt. A jó gyerekek immár több mint száz éve számíthatnak tőle némi édes jutalomra ezen a napon, mert Miklós püspököt szentté avatták, így gond nélkül végezheti ezt a feladatot a mai napig.

Azt nem tudom, mikor költözött a Mikulás Lappföldre, de valószínűleg a vikingek beszélték rá, azt ígérték neki, hogy ajándékokkal megrakott, repülő rénszarvasok által húzott szánnal közlekedhet a világban. Nem kell többször fordulni, cipekedni. A keresztény hagyomány így találkozott az északi népek legendáival.

Amerikába és az angolszász területekre így is csak karácsonyra ér el, ezért oda nem a Jézuska, hanem ő hozza az ajándékokat – Santa Claus néven. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal, ugyanúgy, mint ti a Jézuskának. Aztán december 25-én kilenc repülő rénszarvas által vontatott szánjával egy éjszaka alatt körbejárja Amerikát is. Ott a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba helyezi az ajándékokat, a gyerekek pedig frissítővel is készülnek: tejet és süteményt hagynak neki az asztalon.

Szurkolok, hogy ti is kapjatok egy csomó finomságot, bárhonnét is érkezzen hozzátok az a nagy szakállú, piros bundás öregember...