A lassú változás éve volt az idei esztendő

Lassan sikerült megszokni, hogy nem Robert Fico a kormányfő, utódja pedig időnként az önálló cselekvés jeleit is mutatta, hol több, hol kevesebb sikerrel. Mindenesetre felküzdötte magát a Smer képviselőlistájának élére, és talán új irányt mutat a pártnak. De lehet, hogy csak egy Karel Urbánek, kicsit tehetségesebb kiadásban.
Hogy nem tudják, kicsoda Karel Urbánek? Hát ő volt az, aki 89 végén egy rövid időre Miloš Jakešt váltotta a Csehszlovák Kommunista Párt élén. Azzal a céllal, vagy inkább illúzióval, hogy meg lehet menteni az egyre gyengülő kommunista pártot. Persze nem lehetett. És persze a CSKP és a Smer gyengülése között számos eltérés van, találjunk legalább kettőt. A CSKP sokkal gyorsabban veszítette el a hatalmát, és az összeomlást nem kellett elnyújtani a párttagság gazdasági érdekei miatt.
2019 további nagy változását jelentette, hogy Zuzana Čaputová költözött az elnöki palotába, akit még a csehek is irigyelnek tőlünk. Az ellenzéki sorokban pedig két új tömörülés lett a hangadó: a Progresszív Szlovákia/Spolu és Kiska pártja, a Za ľudí.

Az elmúlt hónapok viszont az is megmutatták, hogy nem tudnak közösen nekivágni a Smer legyűrésének – az esetleges koalíciójukat nehezen emésztenék meg egyes választói csoportjaik. Viszont külön-külön egyik ellenzéki párt sem tud a Smer fölé kerekedni vagy legalább megközelíteni a felmérésekben. Támogatottságuk nem és nem bír a mágikus 20 százalék közelébe kúszni.

Tegyük hozzá, normális párt Szlovákiában még soha nem szerzett 20 százalékot.

Pontosabban szerzett, mégpedig a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a rendszerváltás eufóriájában, az első szabad választáson. És utána még az SDK 1998-ban, amikor Mečiart kellett legyőzni, de az nem egy párt volt, hanem öt.

A szlovákiai demokratáknak már csak az a sorsa, hogy nagy erőfeszítések árán megpróbáljanak szövetkezni és szembeszegülni a körülöttünk dübörgő rafinált eszmékkel. Rafinált, mint egy szoftver, a leírása mégis egyszerű: a rendszerváltás rossz volt, összeesküvés, átverés. Tisztességes ember észre se vette. Mečiar alatt minden rendben volt. A Smer minden pártnál jobb. A Smernél már csak Kotleba jobb. Migránsok, homoszexuálisok, liberálisok. Nem kell az Isztambuli szerződés, mi majd megmondjuk, mi a helyzet a teherbe eséssel, a hazával. Erős kéz kell ide, Greta pedig fogyatékos, és az iskolában a helye. Klímaváltozás nem létezik, vagy ha létezik, nem az ember okozta.

A hibrid hadviseléssel létrehozott, közösségi oldalakon érlelt új választói típus már alig bírja kivárni a parlamenti választást.

Persze létezik az ellentábor, azonban a törésvonalak annyira kiszámíthatatlanok, hogy megjósolhatatlan a 2020-as választás kimenetele. A legjobb, ha arra készülünk, hogy a 2020-as év nem valaminek a végét fogja jelenteni, legfeljebb a kezdetét. Az is igaz azonban, hogy a konstruktív és felelős válasz sajnos mindig csak a destrukciót követi. Azt kívánhatjuk csak, hogy ne jöjjön túl későn.
A szerző a TASR hírügynökség munkatársa