A lakosság komfortérzetéről

Éppen véget ért az első világháború, amikor Bandika és Ervin kiült a verandára teázni. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy közben óvatosan elsuhant száz esztendő, de nem ez a lényeg, hanem hogy egy duckshit becenevű érlelt teát ittak, melynek neve magyarra fordítva azt jelenti: kacsaürülék. Hogy kitől és miért kapta elgondolkodtató nevét, a fiúk nem firtatták, hiszen sürgősebb dolguk is akadt ennél.

Ülni és nézni, néha szürcsölni a levelek gőzölgő levét. Ennél sürgősebb dolguk nemigen akadhatott, egyébként sem hittek már a sürgős dolgokban. Történik valami fontos mostanában? Mi foglalkoztatja a lakosságot, ha egyáltalán? – kérdezte Bandika. Biztosan – felelte Ervin –, hisz a lakosság már csak ilyen. Mindig foglalkoztatja valami. Ha meg éppen nem, majd fogja, tette hozzá. Tovább ültek és néztek, sűrű és kövér cseppekben esett az eső, élőlények, ha voltak is a közelben, nem mutattak aktivitást. Kár, hogy ennyi a felhő – folytatta Bandika –, szeretem, ha belesüt a teámba a nap.

Majd hirtelen a verandákról kezdtek beszélgetni. Hogy milyen praktikus egy találmány a veranda, a magyar paraszti építészetnek ez a sajátságos karakterisztikai hozzátartozója, és mennyire érthetetlen, hogy manapság, amikor annyi mindent tudunk, annyiféle alapanyag és lehetőség kéznél van, miért nem építenek verandákat a házakhoz. Holott egy verandánál kellemesebb és praktikusabb építészeti megoldást talán el sem lehet képzelni. Hisz árnyékos is, napos is, ha úgy adódik, kiülhet rá az ember ebédelni, vagy csak telepakolhatja mindenféle vackokkal, mert ott nem éri őket annyira az eső. Számos fajtája létezik, de alapvetően mindegyikre érvényes, hogy a veranda (gang, tornác) a lakóház valamelyik oldalához csapott, oszlopos, fedett tér. Mifelénk leginkább csak a házak bejárati oldalához építettek oldaltornácokat, de Erdély egyes régióiban elterjedtek a homloktornácok és körtornácok is. Utóbbiak lényege, hogy a ház összes külső falát veranda övezi. A verandákkal foglalkozó tudomány pedig a gangtan, szúrta közbe Bandika.

Ha én miniszterelnök lennék, bizony elindítanám a nemzeti verandafejlesztő programot, jelentette ki Ervin. Az állam mindenkinek hozzájárulna a verandafelújításhoz vagy építéséhez. Lehetne az a szlogen, hogy senkit nem hagyunk a tűző napon. Persze a lényeg nem ez lenne, hanem hogy növeljük a lakosság komfortérzetét, továbbá életminőségi mutatóit. Miért is nem lesz maga miniszterelnök? – nézett Ervin szemébe Bandika. Nem tudom – nyújtotta ki az esőre a tenyerét Ervin –, én inkább ilyen… szabadidősebb típusú ruhákban szeretek járni. Az öltöny szorít. Meg hát, az az igazság, hogy azt akarni is kéne, legalább egy picikét.