A korlátolt parlament

Az államfői posztra pályázó miniszterelnök a Sme napilap riportereivel már nem áll szóba – ez az elhatározása aligha rontja tovább az imázsát, hiszen a Sme olvasóközönsége és azok a jóérzésű állampolgárok, akik az ilyesmin felháborodnak, egyébként sem tartoznak Fico szavazótáborába. Ami problémásabb, hogy Pavol Paška házelnök a múlt héten kitiltotta az újságírókat a parlament egy jelentős részéből, mondván, a képviselőket is megilleti az intim szféra. És megjelennek a korlátok, lezárt folyosók.  Ez sem példa nélküli, Magyarországon is viharos következményekkel járt, hogy az „elszemtelenedő” újságírók képviselői segédanyagokat fotóztak, s ezzel – a hivatalos indoklás szerint – megsértették az Országgyűlés méltóságát. Persze ez semmilyen módon nem menti Paška eljárását.  Az újságírók a parlamentben egyfajta kapocsként szolgálnak a külvilág és a képviselők között. Ha jelen lehetnek az üléseken, olyan eseményekről tudnak beszámolni, amelyekről az egyszerű érdeklődőknek más forrásból nincs esélyük értesülni. Még a parlamenti történések iránt kevésbé érdeklődő szlovákiai magyar körökben is nagy visszhangot keltett például a Smer-képviselők videóra vett részeg randalírozása a Robert Fico ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány éjszakai tárgyalása idején. Szintén csak a parlamenti tudósításokból derülhetett ki, hogy Andrej Kolesík, a Smer ifjú titánja (aki annak a mintapéldája, hogy a fiatalság önmagában nem erény egy politikusnál) kötelezőnek szánt ajánlásokat tartalmazó cédulákat osztogatott párttársainak, amikor a Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetőjéről szavaztak. Egyszóval bőven van miről írni a parlamenti események kapcsán, még akkor is – vagy akkor főleg –, ha a képviselők emberi problémáiról és jellemhibáiról esik szó a beszámolókban.  A részleges kitiltás mellett szintén felsorakoztathatóak lennének bizonyos érvek: ezek szerint a parlament is hagyományos munkahely, a képviselőknek pedig joguk van a nyugodt körülményekhez. De még így sem magyarázható meg, hogy miért kell kíséret ahhoz, hogy az újságírók eljussanak a teljesen közérdekű bizottsági ülésekre. Ha Paška ki akarja tiltani az újságírókat a parlament épületének jelentős részéből, akkor azok minden zúgolódás ellenére ki lesznek tiltva, a parlament pedig unalmasabb és átláthatatlanabb hely lesz. Azt viszont házelnök aligha tudja megakadályozni, hogy az ellenzéki képviselők különféle tiltakozó akciókat, performanszokat tartsanak és a leleplezéseknek sem lesz vége.  A parlament ebből a szempontból már rég több egy egyszerű munkahelynél: a választói ingerküszöböt nem a jól, hanem a látványosan dolgozó politikus éri el, az olvasók nem a parlamenti munkára, hanem a munka mögötti botrányokra kíváncsiak. Mindkét tartalmat megkapják a jövőben is, függetlenül attól, hogy mit akar a Smer és hová lesznek bejáratosak az újságírók.