A koplalás előnyei

Korán reggel ritkán rikkant a rigó, amikor Bandika és Ervin rádöbbentek, hogy nincs is már annyira korán. Elaludtunk, vagy mi a túrós kalács? – kérdezgették egymástól félájultan. Bandika a fejéhez kapott.

Biztosan elfelejtettük átállítani az órát! Ervin intett, hogy nem. Viszont tavaly 4,2 millió hektárnyi őserdő veszett oda a trópusokon. Kiirtották, vagy leégett. Ez is egy szédítő szám, talán ettől szédülünk. De nem ettől szédültek, hanem mert ma még nem ettek semmit. Sőt, tegnap sem. Megtartották a nagypénteki böjtöt, de annyira, hogy semmilyen szilárd táplálékot nem vettek magukhoz. Már zöldcsütörtökön elkezdték a mutatványt: csak egy kis spenótot ettek főtt krumplival, délután pedig medvehagymás pogácsát. Ismét megállapították, mennyire igaza volt Váncsa Istvánnak, amikor leírta, hogy a medvehagymás pogácsánál kevés finomabb létezik, ezek közül pedig megemlítendő a pogácsa, amelyből a medvehagymát kihagyták.

Most pedig, nagyszombat lévén, várták a feltámadást, meg azt, mit tesz velük a koplalás. Tudta, hogy az új szlovák pénzügyminiszter is nagyszombati? – terelte a beszélgetést a közélet irányába Ervin. Komolyan? Én csak a volt kormányfőről hallottam ilyet. Igazán jelölhetnének más városokból is tárcavezetőket – dohogott Bandika. Egyébként ön mit vár ettől a… koplalástól? Ervin ekkor vette észre, hogy a gondosan előkészített veteményesben az éjjel illegális bulit tartottak a vakondok. De csak annyit mondott: no ejha. Bandikát sem hagyta válasz nélkül, és elismételte neki, hogy mivel rajonganak a múltért, néha érdemes kipróbálniuk néhány dolgot, amely a régiek mindennapjait is áthatotta. Ezek közül az egyik volt a koplalás. Régen sok ember koplalt, mert nem volt mit ennie. Ezért ha meg akarjuk érteni őket, néha koplalni kell nekünk is. Nagyobb baj, hogy idén állítólag elmaradnak a last minute nyaralások. Ezt a bodzát meg mindjárt kivágom – fűzte tovább a szót Bandika.

Szokott maga last minute-tel kirándulni? Ervin megvonta a vállát. Autóval szoktam leginkább, vagy vonattal. Az autóban azt szeretem, hogy oda megyek, ahová akarok, a vonaton pedig megnyugtat a sínzörej, a kattogás. Idénre viszont még nem terveztem semmilyen utat. Nincs is már ország, sem város vagy falu, ahol ne lenne jelen a koronavírus. Akkor meg aztán tényleg felesleges itthon maradni – állapította meg Bandika. Persze azért jó lenne elkerülni a dél-afrikai vagy a brazil vírusvariánst – tette hozzá. Szerintem meg ne válogasson – fordult felé Ervin. Ez nem egy önkiszolgáló. Ez egy járvány. Ha nem kettő. Vagy három. Itt mindenki azt kapja, amit fentről osztanak neki. Sajnos. Vagy szerencsére. Na de hát ha belegondolunk, így van ez, mióta világ a világ. Nem? Így igaz – hagyta helyben Bandika, majd bement a kamrába és megállapította, hogy kolbászt fog enni hamarosan.

A szerző a Vasárnap munkatársa