A konszenzus tétje

Egyrészt, az SDKÚ megosztottnak tűnik Iveta Radičová követői és a Dzurinda-féle szárny között. Az SaS sajátos módon négy mandátumot a preferenciális szavazás útján átpasszolt az Egyszerű Emberek (Obyčajný ľudia, OĽ) civil formációnak. A párt listáján a parlamentbe jutott a magyar nemzetiségű Somogyi Szilárd is. Az első ránézésre stabilnak tűnő KDH-ban is érdekellentét húzódik meg a vezetés és Daniel Lipšic követői között. A Híd 14 mandátumot szerzett képviselője közül négy a Polgári Konzervatív Párt (OKS) tagja, további három pedig szlovák nemzetiségű politikus. Ez a képlet tehát azt jelenti, hogy a négy párt, két mini alakulat és több érdekcsoport mentén oszlik meg a társaság, az etnikai vonal pedig nem fedi át a pártok közti megoszlást. A 79 fős többség azt jelenti, hogy akár az OĽ, akár az OKS, akár valamelyik érdekcsoport, akár a magyar nemzetiségű képviselők képesek lehetnek megakasztani bármely törvénykezési folyamatot, és veszélybe sodorni a koalíciós egységet.

Az első  ránézésre ijesztő kirakójáték tovább bonyolódik a pártok és a csoportok közti ellentétes szándékok megismerése után. Tipikusan ilyen példa a könnyűdrogokhoz való hozzáállás: míg az SaS dekriminalizálná a marihuánát, a KDH és az OĽ élesen elutasítják. A romaprobléma megoldására az SDKÚ és az OĽ nagyobb rendőri jelenlétet és keményebb fellépést támogatna, míg a Híd, az OKS és az SaS tagjai egy ilyen megoldást aligha tudnának támogatni. Az SaS szeretné privatizálni a vasutat, ebben részben a KDH is támogatná, az SKDÚ és a Híd azonban ellenezné. A sor folytatható: a nyugdíjemelésen és a PPP projektek eltörlésén át egészen a karácsonyi járulék megtartásáig.

Ezek az ellentétek azonban elsősorban társadalompolitikai kérdéseket érintenek, nem a pártok közti együttműködés magját jelentő gazdaságpolitikát. Széles körű az egyetértés a felek között olyan központi kérdésekben, mint a kiegyensúlyozott költségvetés, az államadósság mérsékelése, adócsökkentés, a nyugdíjrendszer második pillérének megerősítése, a korrupció elleni harc, a bíróságok integritásának visszaállítása és a szlovák–magyar viszony rendezése. A feladat számukra tehát konszenzus elérése a periférián levő konfliktusok esetében azért, hogy sikerüljön a fókuszban levő gazdaság- és társadalompolitikai változások megvalósítása. Ehhez a feladathoz pedig fel kell nőni – hacsak nem szeretnék a jobboldali koalíció tagjai a hatalmat idő előtt visszapasszolni Robert Ficónak és a Smernek.

(Ravasz Ábel, a szerző  a Publicus Slovensko vezető kutatója)