A kijózanító választás

Ilyenkor felmerül a kérdés, vajon mit szeretnének? Talán azt, hogy a választók helyett ők maguk dönthessék el, hogy mekkora legyen a támogatottságuk? Az igazság az, hogy a választókkal folyamatosan foglalkozni kell, hogy megértsék és elfogadják a politikusok gondolatmenetét, döntését. Valódi interakció. Fontos, hogy ne csak pár héten, hónapon át, az óriásplakátokon keresztül folyjon a kommunikáció.  Hogy amikor négyévente választunk, ne okozzanak túl nagy meglepetést a választók. Mert a szavazó, akinek nem magyarázzuk meg racionálisan és hihetően a dolgokat, könnyen talál magának más pártot. Tehát, tisztelt politikusok, az eredményről nem(csak) a szavazó tehet, hanem önök (is). Azt kapták vissza, amit négy évig (nem) adtak a választóknak.  Mivel még nincsenek komoly adatok arról, hogy honnan hova vándoroltak a szavazók, nem lehet egyértelműen megmondani, honnan kapott Kollár 6 százalékot, hogy Kotleba 8 százaléka valóban ennyi neonácit takar-e, vagy csak frusztrált szavazókat. Az utolsó, de nagyon ijesztő felmérés, amely az elsőválasztók között ezt a két pártot hozta ki toronymagasan győztesnek, vészcsengőként szólt, de akkor már késő volt. Nagyon késő. Az elmúlt években azon morfondíroztunk, hogy mit keres a parlamentben a körülhatárolhatatlan OĽaNO, fényevő meg idealista képviselőkkel, és most kaptunk helyettük kőkemény neonácikat, valamint egy frakciónyi olyan képviselőt, akik három hónapja még nem tudták, hogy parlamenti választások lesznek.  A választás valódi vesztese egyáltalán nem a Smer. Bár Robert Fico pártja elvesztette szavazói egyharmadát, ám erre többé-kevésbé fel volt készülve. Nyilvánvalóan anyagilag is be van biztosítva a párt, ellenzékben is nyugodtan kihúzza, amíg kell, közel ötvenfős, összetartó, egy irányba húzó frakcióval. Fél év vagy négy, nekik mindegy. Persze Robert Fico egója megint sérülhet, de sportember, túl fogja élni, a kudarcok után eddig mindig összeszedte magát.  A szlovák jobboldal négy év Smer-kormányzás után a múlt héten még arra készült, hogy leváltja Szlovákia eddigi egyetlen, egypárti kormányát. Bár nem mindenki harsogta kórusban, hogy „Fico, takarodj!”, igazságtalan volna ezt bárkitől (kivéve Pavol Frešót) elvitatni. Ám a végeredményt senki sem így képzelte.  Azt megjósolni, hogy mi fog történni, szinte lehetetlen, viszont egy dolog biztos: egyetlen párt sem azt ígérte a szavazóinak, ami most jöhet. Mindenki életveszélyes játékot játszik majd, melynek gyors, egyszerű vége lehet: ha nem leszel elég jó, legközelebb a politikai süllyesztőbe küldünk. Most simán megtették ezt két jobboldali párttal, és bárki lehet a következő. Ideje kijózanodni.