A kegyenc

Pavol Pavlis esetében ez az idő letelt, Fico számára most már aligha marad más, mint foggal-körömmel védeni a gazdasági minisztert. A leváltásról szóló parlamenti vita során az ellenzék nyilván rámutat, hogy éppen a Smer elnöke volt az, aki Pavlist jelölte a Nemzeti Vagyonalap felügyelő tanácsába, holott a vállalkozó akkor perben állt a vagyonalappal. Idézik majd a miniszter nyilatkozatát, hogy a kormányfő tudott a perről, de jogászként arra a megállapításra jutott, hogy „nincs semmiféle jogi akadálya a jelölésemnek, nincs összeférhetetlenség”. JUDr. Fico ezért annyi megjegyzést hallgathat majd végig szakmai alkalmatlanságáról, amennyit csak akkor szokott,ha felmerül, hogy Szlovákiát képviselje a strasbourgi bíróságon.

A kormányfő a tényeket forgatja ki azzal a kijelentésével, hogy nem fog pusztán azért leváltani egy minisztert, mert egy cég a bíróságon próbált érvényt szerezni a jogainak. Pavlis volt az, aki kölcsönt adott egy magántársaságnak, hogy az folytatni tudja a pereskedést az állammal. Pavlis nevetségessé tette magát, amikor azt állította, nem ő adta a pénzt, hanem cégének új tulajdonosai adták neki, mert csak neki „volt hozzáférése a számlához”. Mindenki tudja, hogy egy bankszámlára bárki küldhet pénzt, ehhez nincs szüksége arra a személyre, akinek egyedüli (!) hozzáférése van a számlához. Ha ez az érvelése a parlamenti vitában is elhangzik, a kitartó hangos kacagás már nemcsak neki fog szólni, hanem a kormányfőnek is.

Fico azzal védi Pavlist, hogy az „elmaradt haszon” miatt pereskedő társasághoz, amely 60 millió eurót akar kicsikarni az államtól, már 2006 óta, vagyis kilenc éve az „égvilágon semmi köze”. Az ellenzék majd megkérdezi Ficót, honnan tudja ezt ilyen biztosan, hiszen a társaságról csak annyit tudni, hogy levélszekrénycég. A tulajdonosa lehet bárki, maga Pavlis is, aki egyébként a cég közgyűlésén abban az időben volt hitelesítő, amikor állítólag már az „égvilágon semmi köze” nem volt a társasághoz. Az új részvényest pedig éppen az az ügyvédnő képviselte, aki éveken át Pavlisnak dolgozott. Egy ilyen levélszekrénycéghez való kötődést egyébként Fico „abszolút kizáró körülménynek” tart – ha nem Pavlisról van szó.

Ha mindezek ellenére a miniszter maradása a kisebbik rossz, akkor elképzelhetjük, mit jelenthet Fico számára a nagyobbik rossz, vagyis a kirúgása. Csakis valami olyasmi lehet, amit egyszerűen nem engedhet meg magának.

A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa